Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
Felhívás
Meghívó 2023.
» Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2023. TDK » Állatorvos szekciók

Állatorvos szekciók

Az enrofloxacin farmakokinetikai/farmakodinámiai analízise sertés ízületi folyadékban Glaesserella parasuis fertőzés esetén
Szalai Luca V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék
Témavezető: Dr. Somogyi Zoltán

Absztrakt:

Az enrofloxacin a fluorokinolonok csoportjába tartozó koncentrációfüggő baktericid hatású antibakteriális szer. Széles antibakteriális spektrummal rendelkezik, mind a Gram-pozitív, mind a Gram-negatív baktériumokkal szemben hatásosnak bizonyul. Szubkután, intramuszkulárisan és szájon át alkalmazva jól felszívódik, a szöveti megoszlása kiváló, a lipofilitása miatt képes átjutni a szervezet speciális barrierein. Kutatásunk elsődleges célja az engedélyezett 7,5 mg/kg dózisban, egyszeri beadással, szubkután alkalmazott enrofloxacin farmakokinetikai paramétereinek meghatározása volt sertés vérplazmában és ízületi folyadékban, illetve a kapott adatok jelentőségének vizsgálata a Glaesserella parasuis okozta ízületgyulladások kezelésében.

A kísérletet 10 db, 10 hetes, 29,51± 1,71 kg testtömegű DanBred genetikájú ártány sertésen végeztük, amely során vér és ízületi folyadék mintákat gyűjtöttünk a gyógyszerbeadást megelőzően és az azt követő időpontokban: 15, 30, 45, 60, 90 perccel, továbbá 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 12, 24 és 48 órával vért, és 1, 2, 3, 4, 8, 12, 24 és 48 órával ízületi folyadékot vettünk.

A hatóanyagkoncentrációt a két folyadéktérben folyadékkromatográfia-tömegspektrometria (LC-MS/MS) segítségével határoztuk meg. Az így kapott adatokat koncentráció-idő görbén értékeltük a vérplazmában és az ízületi folyadékban, ezután nemrekeszes farmakokinetikai elemzéssel számítottuk ki a jelentősebb farmakokinetikai paramétereket (tmax, Cmax, Cl, Vd, AUC0-∞, t1/2, Ke)

Az enrofloxacin 5,03 ± 1,62 h (tmax) alatt érte el a maximális koncentrációt (Cmax) a vérplazmában, amelynek értéke 1,66 ± 0,33 µg/ml-nek bizonyult. Az ízületi folyadékban 8,60 ± 2,09 h alatt érte el a 1,67 ± 0,49 µg/ml-es Cmax értéket. Az enrofloxacin clearance-e (Cl) a vérplazmában 0,19 ± 0,02 (l/h)/kg, míg az ízületi folyadékban 0,18 ± 0,05 (l/h)/kg volt. A látszólagos megoszlás (Vd) az előbbi térben 3,57 ± 0,64 l/kg-nak, az utóbbiban 2,96 ± 0,97 l/kg-nak bizonyult. A görbe alatti terület (AUC0-∞) a vérplazma esetén 38,89 ± 3,89 (h × µg)/ml, az ízületi folyadék esetén 45,26 ± 12,68 (h × µg)/ml volt.

Szakirodalmi adatok alapján az egészséges sertésekben meghatározott AUC/MIC farmakodinámiai célérték (28,64 óra) alapján 90%-os valószínűség (PTA) mellett a G. parasuis okozta szeptikémia és ízületgyulladás esetében a javasolt farmakokinetikai/farmakodinámiai határérték (PK/PDCO) 1 µg/ml. Abban az esetben, ha a G. parasuissal fertőzött sertésekben meghatározott farmakodinámiai célértéket (43,12 óra) vesszük alapul, akkor 90%-os valószínűség mellett a G. parasuis okozta szeptikémia és ízületgyulladás esetében a javasolt PK/PD határérték 0,5 µg/ml.



Előadások listája