Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
Felhívás
Meghívó 2023.
» Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2023. TDK » Állatorvos szekciók

Állatorvos szekciók

Különböző fehérjetartalmú tápok hatása a házi tücsök növekedési ütemére és élettartamára
Nahaji Péter VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék
Témavezetők: Dr. Hetényi Nikoletta, Dr. Bersényi András

Absztrakt:

Az alternatív fehérjeforrások, mint a rovarfehérje jelentősége világszerte növekszik. Az Európai Unióban a rovartartalmú élelmiszerek jelenleg az „új élelmiszerek” kategóriába tartoznak és takarmányozási célú felhasználásuknak is egyre bővülő jogi keretei vannak. Gazdaságos előállításuk egyik meghatározója az életkornak és fajnak legoptimálisabb takarmányozás alkalmazása.

A kísérletek célkitűzése az volt, hogy különböző fehérjetartalmú tápok hatását vizsgálja a házi tücsök (Acheta domesticus) növekedési ütemére és túlélési arányára. Három kísérleti csoportot alakítottunk (n=120/csoport) ki 4 ismétléssel (A, B, C és D; n=30/ismétlés), amelyek 15-20-25% nyersfehérje tartalmú takarmányt fogyasztottak (összetevők: kukorica keményítő, zsírtalanított szójaliszt, napraforgó olaj). A vizsgálat során két kísérletet végeztünk el (I. és II. Kísérlet), amelyek esetében csak a tücskök életkora tért el, az etetett takarmányok megegyeztek. Az I. Kísérlethez „1’-es méretű (2-3 mm) tücsköket használtunk és 9 hétig tartott, míg a 6 hétig tartó II. Kísérlethez „3”-as méretű (6-8 mm) tücsköket soroltunk véletlenszerűen a kísérleti csoportokba. A tücskök egyedszámát és súlyát hetente mertük.

Egyik kísérlet során sem volt szignifikáns különbség a csoportok átlagos egyedi zárósúlyában és a túlélési arányokban. Az I. Kísérletben a legnagyobb egyedi átlagsúlyt (0,1673±0,0492 g szemben a 0,0904±0,0458 g [15% fehérje] és 0,0874±0,0412 g [25% fehérje]) a 20% fehérjét tartalmazó csoportban mértük, a csoportok túlélési aránya 12,5%-20,0%-20,0% (15-20-25% fehérje) volt. A II. Kísérletben az átlagos egyedi testsúlyok a takarmány fehérjetartalmával együtt nőttek (0,1337±0,0359 g; 0,1742±0,0327 g és 0,1990±0,0325 g) de a túlélés szempontjából a 15%-os fehérjetartalmú (20,8%) takarmány volt a legelőnyösebb (12,5%-20% fehérje; 14,2%-25% fehérje). Az ivarérettséget elsőként az 5. héten egy hím és egy nőstény egyed érte el (25% fehérje), ezt követően a 6. héten további ivarérett nőstény egyedeket találtunk (15% és 25% fehérje).

A 15%-os fehérjetartamú táp alkalmazása a kicsi elérhető testsúly miatt nem javasolt egyik életkor esetében sem. A II. Kísérlet alapján az ivarérés és a testsúly együttes figyelembevételével a 25%-os fehérjetartalmú takarmány etetése a legmegfelelőbb. Mindkét kísérletben nagy arányú volt az elhullás, aminek oka további vizsgálatokat igényel.



Előadások listája