Állatorvos szekciók

Az alternatív fehérjeforrások, mint a rovarfehérje jelentősége világszerte növekszik. Az Európai Unióban a rovartartalmú élelmiszerek jelenleg az „új élelmiszerek” kategóriába tartoznak és takarmányozási célú felhasználásuknak is egyre bővülő jogi keretei vannak. Gazdaságos előállításuk egyik meghatározója az életkornak és fajnak legoptimálisabb takarmányozás alkalmazása.

A kísérletek célkitűzése az volt, hogy különböző fehérjetartalmú tápok hatását vizsgálja a házi tücsök (Acheta domesticus) növekedési ütemére és túlélési arányára. Három kísérleti csoportot alakítottunk (n=120/csoport) ki 4 ismétléssel (A, B, C és D; n=30/ismétlés), amelyek 15-20-25% nyersfehérje tartalmú takarmányt fogyasztottak (összetevők: kukorica keményítő, zsírtalanított szójaliszt, napraforgó olaj). A vizsgálat során két kísérletet végeztünk el (I. és II. Kísérlet), amelyek esetében csak a tücskök életkora tért el, az etetett takarmányok megegyeztek. Az I. Kísérlethez „1’-es méretű (2-3 mm) tücsköket használtunk és 9 hétig tartott, míg a 6 hétig tartó II. Kísérlethez „3”-as méretű (6-8 mm) tücsköket soroltunk véletlenszerűen a kísérleti csoportokba. A tücskök egyedszámát és súlyát hetente mertük.

Egyik kísérlet során sem volt szignifikáns különbség a csoportok átlagos egyedi zárósúlyában és a túlélési arányokban. Az I. Kísérletben a legnagyobb egyedi átlagsúlyt (0,1673±0,0492 g szemben a 0,0904±0,0458 g [15% fehérje] és 0,0874±0,0412 g [25% fehérje]) a 20% fehérjét tartalmazó csoportban mértük, a csoportok túlélési aránya 12,5%-20,0%-20,0% (15-20-25% fehérje) volt. A II. Kísérletben az átlagos egyedi testsúlyok a takarmány fehérjetartalmával együtt nőttek (0,1337±0,0359 g; 0,1742±0,0327 g és 0,1990±0,0325 g) de a túlélés szempontjából a 15%-os fehérjetartalmú (20,8%) takarmány volt a legelőnyösebb (12,5%-20% fehérje; 14,2%-25% fehérje). Az ivarérettséget elsőként az 5. héten egy hím és egy nőstény egyed érte el (25% fehérje), ezt követően a 6. héten további ivarérett nőstény egyedeket találtunk (15% és 25% fehérje).

A 15%-os fehérjetartamú táp alkalmazása a kicsi elérhető testsúly miatt nem javasolt egyik életkor esetében sem. A II. Kísérlet alapján az ivarérés és a testsúly együttes figyelembevételével a 25%-os fehérjetartalmú takarmány etetése a legmegfelelőbb. Mindkét kísérletben nagy arányú volt az elhullás, aminek oka további vizsgálatokat igényel.