Tudományos Diákkör    
 
 
Felhívás
Meghívó 2023.
» Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
Fényképalbumok
Archívum
Szabályzat
Home » Állatorvos szekciók

Állatorvos szekciók

Madarak kullancsfertőzöttségének vizsgálata
Pitó Andor VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék
Témavezető: Dr. Hornok Sándor

Absztrakt:

A jelen munka elsődleges célja az volt, hogy a korábbi hazai madárkullancs felmérések célcsoportjait kiterjessze, azaz a vízi (vizes élőhelyekhez kötődő) madárfajokat is bevonja a vizsgálatokba, különös tekintettel arra, hogy ezek a madarak általában hosszú távú vonulók.

2021 márciusa és 2023 augusztusa között 904 valódi-kullancsot (Ixodidae) gyűjtöttem összesen 40 madárfaj, 350 egyedéből. Ezek a kullancsok hét fajhoz tartoztak: Ixodes ricinus (n=447), Ixodes frontalis (n=31), Ixodes festai (n=2), Ixodes arboricola (n=36), Ixodes lividus (n=4), Haemaphysalis concinna ( n=382), Dermacentor reticulatus (n=2). Az I. ricinus nimfái március-május környéki előfordulási maximumot mutattak, míg lárvái jellemzően május-júliusban fordultak gyakrabban elő a madarakon. Ezzel szemben a H. concinna aktivitása általában a nyár folyamán tetőzött (nimfák június-júliusban, lárvák később július-augusztusban). Érdekes módon két ornitofil faj, az I. frontalis és az I. arboricola a téli hónapokban (október és április között) volt a legaktívabb. Fontos, hogy a vízi madarak szignifikánsan kisebb arányban voltak kullancsokkal fertőzöttek, mint az énekesmadarak. Számos új kullancs-gazda kapcsolatot fedeztünk fel, köztük az I. ricinus-t nyári lúdból (Anser anser), D. reticulatus-t nagy kócsagból (Ardea alba) és foltos nádiposzátából (Acrocephalus schoenobaenus). Európában először gyűjtöttünk kullancsot két ragadozó madárfajból, valamint törpegémből (Ixobrychus minutus). A jellemzően nádasban előforduló madárfajok leggyakrabban H. concinna-val voltak fertőzöttek, és a legtöbb kullancs a torkukon volt megtalálható, szemben a főként erdei környezetben élő madarakkal, amelyeken az I. ricinus dominált, és a kullancsok egyenletesebben oszlottak el a szem körüli bőrfelszínek, csőrzug és a torok között. Az egyetlen litvániai foltos nádiposzátából (A. schoenobaenus) gyűjtött I. apronophorus szekvenciáját azonosnak találtuk oroszországi (Nyugat-Szibéria) kullancsok korábban közölt szekvenciáival.

Összefoglalva úgy tűnik, hogy a vízimadarak kevésbé fontosak a kullancsok terjesztésében, mint az énekesmadarak. Az ebbe a kategóriába tartozó újonnan feltárt kullancs-gazda kapcsolatok azonban eddig elhanyagolt szerepüket igazolják. Az eredmények arra utalnak, hogy az élőhelytípus nemcsak a fajösszetételre, hanem a madarak kullancs-fertőzöttségének testtájéki lokalizációjára is jelentős hatással lehet. Adatainkkal a szibériai és közép-európai madárpopulációk közötti vonulási kapcsolat és génáramlás is megerősítést nyert.



Előadások listája