Állatorvos szekciók

A sertés-parainfluenza vírus 1 a (PPIV-1, Porcine parainfluenza virus 1; species: Porcine respirovirus 1) paramyxovírusok családjába tartozik. E család tagjai különböző légúti, idegrendszeri megbetegedést okozhatnak számos haszon-, és társállatfaj esetén, valamint némely paramyxovírus zoonotikus tulajdonsággal is bír. A PPIV-1-et először Hongkongban írták le 2013-ban sertések vágóhídi végbél- és orrtampon-mintáinak vizsgálata során, majd Amerikában, Ázsiában és számos európai országban is kimutatták jelenlétét. Az eddig megjelent filogenetikai vizsgálatok szerint az európai és észak-amerikai törzsek egymástól függetlenül fejlődtek és a vírus fertőzött állatok által juthatott el Ázsiába. A vírus patogenitásáról és globális elterjedtségéről kevés információ áll rendelkezésre, de az irodalmi adatok alapján feltételezhető, hogy hozzájárul a sertések légzőszervi betegség komplexének (PRDC) kialakulásához. Korábbi kutatások arról számoltak be, hogy a PPIV-1 replikációja a sertések légúti traktusát érintő enyhe klinikai betegséget vagy elváltozásokat okozott.

Kutatásunk célja a PPIV-1 előfordulási gyakoriságának és genetikai sokféleségének meghatározása volt a magyar sertésállományokban, valamint a Szlovákiában még le nem írt PPIV-1 vírus első kimutatása az országban. A vizsgálatba bevont 24 magyar és 2 szlovákiai sertésállományból 236 rágókötélmintát gyűjtöttünk, amelyeket valós idejű RT-qPCR módszerrel vizsgáltunk. A vírust jelenlétét 10 magyar (42%), illetve 1 felvidéki állományban mutattuk ki, amely az első tudományos bizonyíték a PPIV-1 jelenlétére Szlovákiában. 3 magyar és 1 szlovákiai PPIV-1 pozitív állományból további keresztmetszeti mintavételezésre került sor, aminek keretein belül a 181 orrtamponminta közül 34 esetben (18,78%) mutattuk ki a vírus jelenlétét. A magyarországi telepeken a 6 hetes állatoknál volt a legmagasabb a kimutatási arány (40-75%), míg a szlovákiai telep esetén ez a 2 hetes malacok esetén volt megfigyelhető (60%). A PPIV-1 F (fúziós) génjének szekvenciáját hét esetben tudtuk meghatározni, a filogenetikai elemzés 93,53% és 94,65% közötti hasonlóságot mutatott a magyar és szlovákiai törzsek között. Az újonnan azonosított magyar és szlovákiai törzseket is az I. kládba soroltuk, más európai törzsekkel együtt.

További széleskörű vizsgálatok szükségesek légzőszervi klinikai tüneteket mutató állományokban a vírus patogenezisének pontosabb megértése, valamint a PRDC-ben betöltött lehetséges szerepének meghatározása érdekében.