Állatorvos szekciók

A 21. század egyik nagy jelentőséggel bíró kihívása az antibiotikumrezisztens kórokozók egyre nagyobb térnyerése. Ezen kórokozók közé sorolhatók egyes Enterococcus fajok, amelyek az állat- és közegészségügyben egyre nagyobb gondot okoznak, antibiotikumrezisztens törzseik révén. Kutatásunk során magyarországi házityúk és pulyka állományokból, összesen 969 mintából baromfifélékre engedélyezett hatóanyagokkal előszűrést végeztünk, majd a 218 darabra szűkített mintákat a humán egészségügyben fontos hatóanyagokra történő antibiotikum érzékenységi vizsgálattal tovább szűrtük. A humán egészségügyben fontosnak számító linezoliddal és vankomicinnel szemben rezisztenciát mutató izolátumok rezisztenciaprofilját metagenomikai vizsgálatokkal térképeztük fel.

Vizsgálatunk során az előszűrt 218 mintából 196 (89,9%) minősült multirezisztens (MDR) kórokozónak. Ezen 196 izolátumból az általunk figyelembe vett szempontok alapján 8 feltételezhetően kiterjedt gyógyszerrezisztens törzs (XDR), 1 pedig feltételezhetően pánrezisztens törzs (PDR) kórokozónak bizonyult. A baromfifélékre engedélyezett hatóanyagok között a rezisztencia mértéke 97,7% és 42,2% között változott. Ezen hatóanyagok közül az enrofloxacin bizonyult a leghatékonyabb, a linkomicin pedig a legkevésbé hatásos antibiotikumnak. A humángyógyászatban alkalmazott hatóanyagok közül az imipenem bizonyult a leghatékonyabbnak, csupán a vizsgált minták 7,3%-a számított rezisztensnek. A vizsgált minták 15,6%-a bizonyult rezisztensnek vankomicinnel szemben, 19,3%-a pedig linezoliddal szemben. A European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) epidemiológiai határértékei alapján a nem vad típusú

csoportba tartozott a minták 36,2%-a linezoliddal szemben, 71,1%-a vankomicinnel szemben. Metagenomikai vizsgálatra 42 MDR törzset választottunk ki, amelyek vankomicinre és/vagy linezolidra rezisztensek voltak. Közülük öt törzs esetén találtunk vankomicin, 14 törzs esetében pedig peptid antibiotikumokkal szembeni rezisztenciáért felelős gént. Fenotípusosan 18 törzs mutatott linezoliddal szembeni rezisztenciát, azonban a metagenomikai vizsgálat során linezolid rezisztenciáért felelős gént nem találtunk.

Kutatásunk az ágazatban jelenlévő rezisztens Enterococcus törzsek terjedését támasztja alá, hiszen az előszűrt 218 izolátum 89,9%-a MDR kórokozónak bizonyult.

A baromfifélékre engedélyezett hatóanyagok többségénél 50% feletti rezisztenciát tapasztaltunk, míg a humán készítmények közül csak azitromicinnél volt ilyen magas az érték (62,4%). A vankomicinnel és linezoliddal szembeni értékek aggodalomra adnak okot, mivel ezeket a hatóanyagokat egyáltalán nem használják a haszonállat gyógyászatban.