Tudományos Diákkör    
 
 
Felhívás
Meghívó 2023.
» Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
Fényképalbumok
Archívum
Szabályzat
Home » Állatorvos szekciók

Állatorvos szekciók

Különböző antibiotikum törzsoldatok hígítási sorának stabilitás vizsgálata táplevesben, 37 °C-on történő inkubálás mellett
Ecsedi Bence Gergő IV. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék
Témavezető: Dr. Kerek Ádám

Absztrakt:

Napjaink egyik legjelentősebb problémája az antimikrobiális rezisztencia terjedése, amelynek vizsgálatához minimális gátló koncentráció (MIC) és minimális baktericid koncentráció (MBC) érték meghatározásokat végzünk, 1 és 3 napos inkubációs idővel. Az evolúciós és koszelekciós vizsgálatok pedig általában 10-12 napos vizsgálatokat igényelnek. A szakirodalomban igen kevés információ áll rendelkezésre az antibiotikumok tápközegben, hosszabb ideig történő stabilitásáról. Kutatásunk célja az volt, hogy nyolc különböző antibiotikum törzsoldat (amoxicillin, cefotaxim, neomicin, oxitetraciklin, florfenikol, enrofloxacin, kolisztin, potenciált szulfonamid) és azok táplevesben történő 10-es alapú hígítási sorának stabilitását meghatározzuk 37 °C-on, 12 napos inkubációs idő mellett.

Vizsgálatunk során minden hatóanyagból 40 ml törzsoldatot készítettünk, amelyeknek ezután a 10-es alapú hígítási sorát tripton-szója levesben készítettük el, majd 37 °C-on inkubáltuk, mintát vettünk belőlük az elkészítést követően közvetlenül, valamint az 1., 2., 5., 7., 9. és 12. napokon. A mérési napokon vett mintákat hígítottuk, hogy a hatóanyagok a méréshez megfelelő koncentrációban legyenek jelen, melyhez SCIEX Exion LC™ 2.0 típusú ultramagas nyomású folyadékkromatográfiás (UHPLC) rendszert használtunk SCIEX QTRAP 4500-as tripla kvadrupólus tömegspektrometriás rendszerrel kapcsolva.

A vizes törzsoldatok közül a neomicin, a florfenikol és a potenciált szulfonamid oldatai bizonyultak stabilnak (>95%) a vizsgálat teljes időtartama alatt. A florfenikol a táplevesben is megőrizte stabilitását végig (100%), a potenciált szulfonamid kismértékű bomlást mutatott (<15%), a neomicin viszont már az első napon is jelentős mértékben bomlott. Az amoxicillin, az oxitetraciklin és a kolisztin esetén a vizes oldatok stabilabbnak bizonyultak, mint a táplevesben hígított oldatok; azonban mind a vizes oldatok mind a táplevesbe kevert oldatok esetén jelentős mértékű bomlás volt tapasztalható, a vizsgálat 12. napjára átlagosan a kiindulási koncentrációk 2-25%-a volt kimutatható. Ezek közül az oxitetraciklin bomlott a legnagyobb mértékben, aminek csupán átlagosan 2%-a volt kimutatható a 12. napon. A cefotaxim és enrofloxacin esetén a vizes oldatokban és a táplevesben hasonlóan alakult a stabilitás, a 12. napra előbbi koncentrációjának 3,6%-a, utóbbi 88,7%-a volt kimutatható.

Eredményeink különösen fontosak azoknál a hatóanyagoknál, amelyek már 24 óra alatt jelentős mértékű bomlást mutattak, ezek figyelembevétele fontos a MIC vizsgálatok, méginkább az MBC vizsgálatok során; valamint a hosszú távú evolúciós és koszelekciós vizsgálatok esetén is. Összességében megállapíthatjuk, hogy a tápközegben végzett stabilitásvizsgálatok is nélkülözhetetlenek az eredmények validálásához a későbbiekben.



Előadások listája