Tudományos Diákkör    
 
 
Felhívás
Meghívó 2023.
» Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
Fényképalbumok
Archívum
Szabályzat
Home » Állatorvos szekciók

Állatorvos szekciók

Az IDR-1002 antimikrobiális peptid csirke bélnyálkahártyájának gyulladásos folyamataira kifejtett hatása
Ujházy András Dávid V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék
Témavezető: Dr. Papp-Sebők Csilla

Absztrakt:

Az antimikrobiális rezisztencia (AMR) jelensége, melyet az antibiotikumok nagymértékű és átgondolatlan használata okozott, világszerte egyre nagyobb problémát jelent. Az antimikrobiális peptidek (AMP), melyek olyan kisméretű, kationos peptidek, amelyek a veleszületett immunrendszer részeként termelődnek csaknem minden élőlényben, egy lehetséges megoldásként szolgálhatnak e problémára direkt antimikrobiális, illetve immunmodulációs hatásuknak köszönhetően. Az IDR-ek (Innate Defense Regulator) csoportjába olyan szintetikus, kisméretű (10-20 aminosavból álló) peptidek tartoznak, melyek szinte alig rendelkeznek direkt baktericid hatással, azonban immunmodulátor hatásuknak köszönhetően hatékonynak bizonyulnak különféle fertőző és gyulladásos betegségek kezelésében. Kutatásunk során az IDR-1002 nevű peptid immunmoduláló hatását vizsgáltuk csirke eredetű bélhám explantokon .

Az explantokat különböző koncentrációjú IDR-1002 (10-, 30- és 90 µg/ml), illetve lipoteicholsav (lipoteichoic acid, LTA) tartalmú (10 µg/ml) vagy mindkét anyag kombinációját tartalmazó oldatokkal kezeltük 12 órán keresztül. Fotometriás módszerrel határoztuk meg a metabolikus aktivitást és a membránsérülésre utaló extracelluláris laktát-dehidrogenáz (LDH) aktivitást. Ezen kívül ELISA teszttel mértük az interleukin (IL)-8 koncentrációját, valamint Luminex xMAP technológia alkalmazásával vizsgáltuk a RANTES, IL-2 és az interferon (IFN)-γ mennyiségét.

Eredményeink alapján az IDR-1002 nem befolyásolta a sejtek életképességét , ugyanis a metabolikus aktivitás egyik koncentráció alkalmazásánál sem csökkent szignifikánsan, és az LDH aktivitásában sem találtunk emelkedést. A proinflammatorikus biomarkerek (IFN- γ, RANTES, IL-8) és az IL-2 esetén megfigyeltük, hogy az LTA emelte a koncentrációjukat, és ezt az emelő hatást a 10 µg/ml koncentrációjú IDR-1002 képes volt mérsékelni mindegyik citokin esetében. Ezen kívül a RANTES esetében a 30 µg/ml, az IL-8 esetében pedig a 30- és a 90 µg/ml koncentrációjú kezelés is csökkentő hatásúnak bizonyult. Emellett megfigyeltük, hogy az általunk vizsgált AMP önmagában emelő hatást fejtett ki az IL-2 termelődésére a kontrollcsoporthoz viszonyítva.

Eredményeink rámutatnak, hogy az IDR-1002, amellett, hogy a sejteket nem károsította, képes volt befolyásolni az LTA okozta gyulladást. Továbbá megállapíthatjuk a peptid alacsonyabb koncentrációjának fokozott hatékonyságát a nagyobb dózisokhoz képest, ami felhívja a figyelmet a megfelelő kezelési koncentráció kiválasztásának fontosságára. Látható tehát, hogy az általunk vizsgált peptid megfelelő és ígéretes eszköz lehet a különféle bakteriális és gyulladásos betegségek egészségkárosító hatásainak mérséklésére, ezért mindenképp fontos további kutatások elvégzése a hatások minél pontosabb feltérképezése céljából.



Előadások listája