Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
Felhívás
Meghívó 2023.
» Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2023. TDK » Állatorvos szekciók

Állatorvos szekciók

Az acetamiprid redox-rendszerre gyakorolt hatásainak vizsgálata mézelő méhek agydúcában
Horváth Evelin IV. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék
Témavezetők: Dr. Mackei Máté, Dr. Fébel Hedvig

Absztrakt:

Az elmúlt évtizedekben a beporzó rovarfajok populációinak drasztikus csökkenése figyelhető meg, mely ökológiai és agrárgazdasági szempontból is napjaink egyik legégetőbb problémáját jelenti. Ezen fajok eltűnésének hátterében számos ok állhat, többek között az egyre nagyobb visszhangot keltő kolónia-összeomlás kórkép, aminek kialakulásában több tényező együttes hatása játszik szerepet. Ilyen faktorok közé tartozik az intenzív mezőgazdasági munka során alkalmazott növényvédőszereknek való kitettség. A neonikotinoid inszekticidek csoportjába tartozó acetamiprid világszerte széles körben alkalmazott, biztonságosnak gondolt hatóanyag, melynek mézelő méhekre gyakorolt hatásainak további vizsgálata elengedhetetlen, ugyanis számos esetben leírtak a fajra vonatozó negatív következményeket, az elérhető tanulmányok száma azonban igen kevés és nem adnak választ a kialakult hatások hátterében álló sejtszintű folyamatokra.

Jelen dolgozat az acetamiprid akut, szubletális hatásait vizsgálja a nyugati mézelő méh (Apis mellifera) agydúcának redox-homeosztázisára. A kísérletünkbe bevont méhek 50-50 egyedet tartalmazó csoportjait különböző koncentrációjú acetamipriddel kezeltük, amit az állatok ad libitum az etetőoldatukhoz keverve vettek fel (8,75 mg/l; 17,5 mg/l és 35 mg/l). A 48 óráig tartó kezelést követően nyert mintákban bekövetkező oxidatív stressz kimutatására és mértékének meghatározására a hidrogén-peroxid (H2O2), malondialdehid (MDA), glutation (GSH-GSSG), glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz (G6PDH) és szuperoxid-dizmutáz (SOD) koncentrációit és enzimaktivitását mértük.

Eredményeink alapján a vizsgált mintákban a H2O2 koncentráció szignifikáns növekedést mutatott mindhárom kezelési koncentrációban. A lipidperoxidációs folyamatokat, membránkárosodást jelző MDA koncentrációja is szignifikánsan emelkedett mindhárom csoportban. A GSH-GSSG arány szignifikáns csökkenést mutatott a kezelt csoportokban, ami a redox-homeosztázis fenntartásáért felelős glutation-rendszer kimerülését jelzi. Ezzel együtt a pentóz-foszfát ciklus szabályozó enzimének, a G6PDH-nak enzimaktivitása is szignifikánsan csökkent minden csoportban. Az oxidatív stressz elleni védelem kulcsenzimének, a SOD-nak aktivitása szignifikánsan kisebb volt a legnagyobb kezelési koncentráció esetében a kontrollcsoporthoz viszonyítva, melynek hátterében az antioxidáns rendszer zavara állhat.

A kutatásunk során nyert eredmények alátámasztották a hipotézist, mely szerint az acetamipridnek való kitettség oxidatív stresszt okoz a mézelő méhek központi idegrendszerében, mely a más kutatócsoportok által megfigyelt kognitív károsodásban is közrejátszhat. Eredményeink az acetamiprid hatásainak részletes vizsgálata révén jelentően hozzájárulhatnak a neonikotinoid inszekticidek beporzókra gyakorolt káros hatásainak vizsgálatához, mely jelentős szerepet játszhat a kolónia-összeomlás kórkép kialakulásában.



Előadások listája