Állatorvos szekciók

Az okuláris és szemkörnyéki laphámsejtes karcinóma (SCC) egy lassan növekvő daganat. Az SCC a lovak második leggyakoribb daganata, és a leggyakoribb daganat a szem és a környező szövetek területén. Metasztázisok ritkán mutathatók ki, és csak súlyos esetekben diagnosztizálhatók. A patogenezis még nem teljesen tisztázott, de genetikai hajlam, szemkörnyéki depigmentáció, életkor, napsugárzás, ultraviola fény, vírusfertőzés, és hormonális állapot is befolyásolhatja az SCC kialakulását. A neoplazma helyétől, méretétől, invazivitásától, és alakjától függően különböző terápiás módszereket alkalmaznak. Általában a kiújulás kockázatának csökkentése érdekében különböző kezelési lehetőségek kombinációját alkalmazzák, mint például sebészeti eltávolítás, krioterápia, nagyfrekvenciás hipertermia, béta-sugárzás Strontium 90-nel, gamma-sugárzás Iridium 192-vel, lézeres abláció szén-dioxiddal, Bacillus Calmette-Guerin vakcina, és helyi kezelés Mitomycin C-vel.Ez a tanulmány 126 lóbeteg adatain alapul, akik egy német lókórházban („Tierärztliches Kompetenzzentrum Karthaus GmbH, Abteilung Augenheilkunde”) kezeltek. A retrospektív vizsgálat különböző okuláris SCC eseteket és azok kezelési lehetőségeit mutatja be, összehasonlítva a műtéti eltávolítást és a kiegészítő terápiákat. Az adatkészletet két csoportra osztották: Mitomicin C-vel kezelt és nem kezelt lovak csoportjára. Az adatokat életkor, fajta, hely, citológia és recidíva szempontjából elemezték és összehasonlították, leíró statisztikákat alkalmazva. A betegek életkorának tartománya 3 és 38 év között mozgott, átlagosan pedig 16,26 éves. A leggyakoribb fajta a Haflinger volt (55,6%). Az esetek 91,2%-ában többnyire egyoldalú daganatnövekedést figyeltek meg. A szaruhártya és a kötőhártya az esetek 32,53%-ában volt érintett.A betegek túlnyomó többsége (78%) mikroszkóposan igazolták. Ezen felül egy lónál blastómaképződést, egy másiknál adenokarcinómát, és egy harmadiknál basosquamous SCC-t észleltek. A kiújulási arány 25,4% volt. A mitomicinnel kezelt betegek csoportjában a minimális, maximum és átlagéletkor 4, 38, és 15 év volt. Közülük 63,49%-uk Haflinger fajtájú volt, és leggyakrabban a szaruhártya és a kötőhártya területe volt érintett (34,92%). A kiújulási arány 27% volt. A mitomicin C nélkül kezelt lovak minimális, maximum és átlagéletkora 3, 29, és 17,5 év volt, közülük 47,6%-a Haflinger fajtájú volt. A leggyakoribb érintett területek továbbra is a szaruhártya és a kötőhártya voltak (25,39%). Az ismétlődési arány 23,8% volt.Összefoglalva, eredményeink azt mutatják, hogy a mitomicin C kezelés, önmagában alkalmazva, a lovak többségénél a betegség korai stádiumában elősegíti a gyógyulást, és nem vezet a daganat kiújulásához. Kisebb méretű rendellenességek és korán felismert plakkok esetén alkalmazható egyedüli terápiaként. Bár elsősorban műtéti beavatkozást végeztünk, majd helyileg alkalmaztuk a Mitomycin C kezelést, ez a kombináció nem mutatott szignifikáns különbséget a két csoport között.