Állatorvos szekciók

A nyálkahártyák természetes lakója, a Pasteurella multocida, fakultatív patogén baktériumként világszerte számos megbetegedést okozhat emlősállatokban. A szarvasmarhák légzőszervi komplex megbetegedésének (BRDC) egyik fő bakteriális kórokozója, amely a többi patogén és hajlamosító tényezők hatására komoly károkat okozhat az intenzíven tartott tejelő és húsmarha- állományokban egyaránt. A borjakban, ritkábban felnőtt állatokban kruppos tüdő- és mellhártyagyulladást, bronchitist idézhet elő. E betegség elleni küzdelemben nagy szerepe van az antimikrobiális szereknek, azonban ezeknek a hatóanyagoknak a nem megfelelő használata az emberiséget fenyegető antibiotikum rezisztenciát előremozdította. Ezért is fontos számunkra az antibiotikum- érzékenységek folyamatos monitorozása, hogy a megfelelő gyógyszerválasztással és azok szakszerű felhasználásával lassítsuk, megállítsuk az egyre jobban súlyosbodó rezisztencia terjedését.

Vizsgálatunk célja 50 különböző magyarországi településről származó, szarvasmarhából izolált Pasteurella multocida baktériumtörzs antibiotikum- érzékenységének megállapítása volt, különböző módszerekkel. A minimális gátló koncentrációt 10 különböző antibiotikumra (penicillin, amoxicillin, ceftiofur, florfenikol, spektinomycin, oxitetraciklin, tulatromicin, tilmikozin, enrofloxacin és danofloxacin) határoztuk meg leveshígításos mikromódszerrel a CLSI előírásai alapján. Ennek eredményeképpen az 50 különböző baktériumtörzs florfenikolra és ceftiofurra a legérzékenyebb, előbbi esetében csupán 1, utóbbinál pedig 3 törzs mutatott rezisztenciát. Mérsékelt érzékenységet és rezisztenciát mutatott számos törzs a többi antibiotikummal szemben. A legtöbb rezisztenciát mutató törzset (42%) amoxicillin és oxitetraciklin vizsgálatakor találtuk. A határértékekhez képest legmagasabb MIC értéket, több mint 256µg/ml értéket kaptunk spektinomycin, tulatromicin és tilmikozin esetében. Kiugróan magas MIC értéket tapasztaltunk amoxicillinnél is (64µg/ml). A kapott eredményekből ezután meghatároztuk a MIC50 és MIC90 értékeket, valamint a nemzetközi trendekkel is összevetettük a végeredményeket.

A másik módszerünk a korongdiffúziós teszt volt, melynek során a törzseket érzékenynek találtuk florfenikolra, ceftiofurra, amoxicillinre és penicillinre. Ezzel a módszerrel vizsgálva a legtöbb rezisztens törzset oxitetraciklinnél (30%) és a makrolid antibiotikumoknál (18% tulatromicin és 22% tilmikozin) figyeltük meg. Mivel a két módszernél egyes hatóanyagoknál a kapott eredmények nem teljesen korreláltak, számos kérdéses törzset egy harmadik fajta módszerrel, E-teszttel is megvizsgáltuk. Az amoxicillin értékeinek eltérését pedig a leveshígításos eredmények alapján részleges rezisztencia magyarázhatja, mely korongdiffúziós teszttel nem látható.