Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
Felhívás
Meghívó 2023.
» Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2023. TDK » Állatorvos szekciók

Állatorvos szekciók

Szarvasmarhából izolált Pasteurella multocida törzsek antibiotikum érzékenységi vizsgálata
Fodor Vivien V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék
Témavezető: Dr. Tóth Gergely

Absztrakt:

A nyálkahártyák természetes lakója, a Pasteurella multocida, fakultatív patogén baktériumként világszerte számos megbetegedést okozhat emlősállatokban. A szarvasmarhák légzőszervi komplex megbetegedésének (BRDC) egyik fő bakteriális kórokozója, amely a többi patogén és hajlamosító tényezők hatására komoly károkat okozhat az intenzíven tartott tejelő és húsmarha- állományokban egyaránt. A borjakban, ritkábban felnőtt állatokban kruppos tüdő- és mellhártyagyulladást, bronchitist idézhet elő. E betegség elleni küzdelemben nagy szerepe van az antimikrobiális szereknek, azonban ezeknek a hatóanyagoknak a nem megfelelő használata az emberiséget fenyegető antibiotikum rezisztenciát előremozdította. Ezért is fontos számunkra az antibiotikum- érzékenységek folyamatos monitorozása, hogy a megfelelő gyógyszerválasztással és azok szakszerű felhasználásával lassítsuk, megállítsuk az egyre jobban súlyosbodó rezisztencia terjedését.

Vizsgálatunk célja 50 különböző magyarországi településről származó, szarvasmarhából izolált Pasteurella multocida baktériumtörzs antibiotikum- érzékenységének megállapítása volt, különböző módszerekkel. A minimális gátló koncentrációt 10 különböző antibiotikumra (penicillin, amoxicillin, ceftiofur, florfenikol, spektinomycin, oxitetraciklin, tulatromicin, tilmikozin, enrofloxacin és danofloxacin) határoztuk meg leveshígításos mikromódszerrel a CLSI előírásai alapján. Ennek eredményeképpen az 50 különböző baktériumtörzs florfenikolra és ceftiofurra a legérzékenyebb, előbbi esetében csupán 1, utóbbinál pedig 3 törzs mutatott rezisztenciát. Mérsékelt érzékenységet és rezisztenciát mutatott számos törzs a többi antibiotikummal szemben. A legtöbb rezisztenciát mutató törzset (42%) amoxicillin és oxitetraciklin vizsgálatakor találtuk. A határértékekhez képest legmagasabb MIC értéket, több mint 256µg/ml értéket kaptunk spektinomycin, tulatromicin és tilmikozin esetében. Kiugróan magas MIC értéket tapasztaltunk amoxicillinnél is (64µg/ml). A kapott eredményekből ezután meghatároztuk a MIC50 és MIC90 értékeket, valamint a nemzetközi trendekkel is összevetettük a végeredményeket.

A másik módszerünk a korongdiffúziós teszt volt, melynek során a törzseket érzékenynek találtuk florfenikolra, ceftiofurra, amoxicillinre és penicillinre. Ezzel a módszerrel vizsgálva a legtöbb rezisztens törzset oxitetraciklinnél (30%) és a makrolid antibiotikumoknál (18% tulatromicin és 22% tilmikozin) figyeltük meg. Mivel a két módszernél egyes hatóanyagoknál a kapott eredmények nem teljesen korreláltak, számos kérdéses törzset egy harmadik fajta módszerrel, E-teszttel is megvizsgáltuk. Az amoxicillin értékeinek eltérését pedig a leveshígításos eredmények alapján részleges rezisztencia magyarázhatja, mely korongdiffúziós teszttel nem látható.



Előadások listája