Állatorvos szekciók

Az influenza A vírus Európában endémiásan előforduló, elsősorban baromfi fajok, vadon élő madarak és egzotikus, kedvtelésből tartott madárfajok gyakran tünetmentes, máskor magas lázzal, nagyfokú elesettséggel, légúti, esetenként idegrendszeri tünetekkel, vérzésekkel és hasmenéssel járó betegsége. Magas mutációs rátája és széles gazda specificitása miatt madár és emlősfajok széles körét képes megfertőzni és hozzájuk adaptálódni, melynek jobb megértése hozzá segíthet minket a hatékonyabb védekezéshez.

Vizsgálataink célja a madárinfluenza vírus in vitro adaptációjának, valamint a madárinfluenzában korábban egyáltalán nem tanulmányozott, ismeretlen funkciójú NEG8 fehérjéjének a vizsgálata volt.

Első lépésben megvizsgáltuk a kacsa eredetű DuO sejtvonal fogékonyságát hét különböző szerotípusú madárinfluenza törzsre. Kiválasztottunk két különböző szerotípusú H3N8 és H5N9) izolátumot, melyeknek részletesen jellemeztük a releváns biológiai tulajdonságait (citopatogén hatás, fertőző titer (fluorescent focus unit (FFU)/ml), növekedési görbe, kópiaszám) és sorozat passzálást végeztünk velük DuO sejtvonalon, nyomon követve a biológiai tulajdonságaikban bekövetkező változásokat.

Az adaptálódás során a H5N9 stockok végtitere a harmadik passzásig csökkent (105 FFU/ml), majd a 9. passzásig 105-106 FFU/ml között ingadozott. Ezután 107 FFU/ml-re nőtt majd a 15. passzás után elérte a 108 FFU/ml-es titert. A H3N8 szerotípussal jelenleg a 7. passzálásnál tartunk és hasonló adataink vannak a végtiter változásáról. Ebben az esetben is a 3. passzásig egy jelentősebb csökkenést (107-ről 105 FFU/ml) tapasztaltunk, amit egy 105-106 FFU/ml közötti ingadozás követett. A végtiterek változásával együtt a vírus növekedési görbéjének lefutásában és a fertőzés hatására megjelenő apoptotikus sejtmagok számában is lényeges változásokat tapasztaltunk.

Az új generációs (Illumina) szekvenálással kapott, nagy lefedettségű szekvencia adataink azt mutatták, hogy passzálások során mind a két szerotípus esetén csökkent az SNP-k (small nuclear polymorphism) frekvenciája a vírus mintákban, ami a quasi species homogenizálódására utal és véleményünk szerint a kevésbé adaptálódott változatok kiszelektálódásának következménye. Több esetben észleltük a quasi species belső heterogenitását olyan aminosavak tripletjeiben melyekről ismert, hogy a vitrulenciát, patogenitást, gazda specificitást befolyásolhatják (pl. hemaglutinin fehérje 126., 138. és 159. aminosavja).

A negatív szálú nyolcas szegmensről leíródó, NEG8 fehérjét eddig csak humán influenzában tanulmányozták, szerepe a vírus fertőzési ciklusában jelenleg ismeretlen. Az in silico elemzéseink egy transzmembrán domén jelenlétét tárták fel a fehérjében, majd transzfekciós vizsgálataink igazolták a fehérje endoplazmás retikulumban történő lokalizációját, mely a fertőzött sejtekben (más vírus fehérjék jelenlétében) sem változott. Eredményeink arra utalnak, hogy a fehérje expressziója sejthalált indukál a transzfektált sejtekben.