Tudományos Diákkör    
 
 
Felhívás
Meghívó 2023.
» Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
Fényképalbumok
Archívum
Szabályzat
Home » Állatorvos szekciók

Állatorvos szekciók

Féregellenes szerekkel szembeni rezisztencia kialakulásának genetikai vizsgálata Caenorhabditis elegans nematoda modell segítségével
Lengyel Diána VI. évfolyam
ELTE, Természettudományi kar, Embertani tanszék; Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék
Témavezetők: Dr. Csikó György, Vellainé Dr. Takács Krisztina

Absztrakt:

A haszonállattartásban a különböző parazita férgek okozta fertőzések világszerte jelentős gazdasági kárt okoznak. A modern féregellenes hatóanyagok rendszeres alkalmazása jelentősen mérsékelte a termeléskiesést és a fertőzött egyedek elhullását. Azonban tartós adagolásuk klinikailag is jelentős mértékű rezisztencia kifejlődését és elterjedését okozta a napjainkban rendelkezésre álló gyógyszerekkel szemben. Ennek kialakulásában a túlhasználat mellett a szakszerűtlen adagolás (pl. alul dozírozás), és nem megfelelő hatóanyag választása (pl. téves diagnózis) is szerepet játszik. Napjainkra az antimikrobiális szerekkel szembeni rezisztencia mellett, a féreghajtókkal szembeni fokozott ellenállás jelenti a másik számottevő kihívást az állatorvosok és állattartók számára.

Vizsgálatunkban célul tűztük ki annak vizsgálatát, hogy a szubletális dózisban adott ivermectinnek – mint a gyakorlatban az egyik leggyakrabban alkalmazott nematoda-ellenes szernek - milyen közvetlen hatása lehet a kezelt nematodákra. A kísérleteinket a Caenorhabditis elegans nevű talajféreggel (Ordo: Rhabditida) végeztük. Könnyű tenyésztése és fenntartása miatt ez a faj a nemzetközi tudományos életben elfogadott és gyakran használt modellállat, beleértve a parazitikus nematodákkal kapcsolatos vizsgálatokat is.

A kísérletek során Bristol N2 vadtípusú C. elegans törzset alkalmaztunk, melyeket NGM (nematode growth medium) táptalajon tartottunk fent és E. coli OP50 baktériumtörzs tenyészetével tápláltuk. A kezeléshez 2,5 nM ivermectin-tartalmú NGM agarlemezeket használtunk. A kezelés előtt szikrontenyészetet hoztunk létre, tehát minden lemezen L4 lárvákat tartottunk fent. Ezeket az állatokat mostuk át az ivermectint tartalmazó lemezekre, valamint a kontroll állatokat ivermectint nem tartalmazó NGM agarlemezekre. Az 5 órás inkubáció eltelte után a kontroll és a kezelt csoportokból mRNS-t nyertünk ki. Majd három kiválasztott CYP (citokróm P450) gén, illetve négy pgp (P-glikoprotein) gén kifejeződését vizsgáltuk qPCR módszerrel.

Eredményeink azt mutatják, hogy az ivermectin kezelés hatására a cyp13A12 és a cyp13B1 gének expressziója lecsökkent, valamint a pgp5 és a pgp12 transzporterfehérjét kódoló gének kifejeződése megemelkedett. Mind a lebontó enzimek mennyiségének és aktivitásának csökkenése, mind a szállító molekulák megnövekedett mennyisége és aktivitása csökkent gyógyszerhatáshoz vezet.

Vizsgálataink elősegíthetik, hogy pontosabb információt kaphassunk a féregellenes szerekkel szembeni rezisztencia kialakulásáról és terjedéséről. Ezen ismeretek segítségével szakszerűbb féregellenes gyógyszerhasználat érhető el, továbbá új támadáspontú és hatásmechanizmusú antiparazitikumok fejlesztés válik lehetővé.



Előadások listája