Állatorvos szekciók

Napjainkra az Egy Egészség (One Health) elvet szem előtt tartva jelentősen szigorodott a nagyüzemi sertéstartásban az antibiotikumok felhasználása. A megelőzés, így a fertőző betegségek elleni vakcinázás egyre jobban előtérbe kerül. Ám ahhoz, hogy a preventív intézkedések hatásosak legyenek, a megfelelő és részletes adatgyűjtés és azok hatékony vizsgálati módszerrel történő elemzése elengedhetetlen. A Streptococcus suis (S. suis) a sertéstenyésztés jelentős kórokozója, valamint növekvő jelentőségű zoonosis. Világszerte számos szerotípusa előfordul, de egyes szerotípusok földrajzi területenként eltérő jelentőséggel bírnak. A szerotípus ismerete fontos a járványtani adatok értékeléséhez és a megfelelő vakcinatörzsek kiválasztásához is. Több európai országban ismert az egyes szerotípusok előfordulási aránya, jelentősége, ugyanakkor vonatkozó hazai adatokkal nem rendelkezünk.

Vizsgálataim célja volt, hogy a magyarországi sertéstelepeken előforduló S. suis szerotípusok diverzitásáról és prevalenciájáról részletesebb képet kapjunk, valamint, hogy összehasonlítsuk a szerotípus azonosítására elterjedt szerológiai módszert egy alternatív, molekuláris teszttel. Retrospektív vizsgálataink során a 2020, 2021 és 2022-es évben a Haszonállat-diagnosztikai Központban sertésekből izolált és streptococcus-ként azonosított 253 konzervált törzset használtuk. Az izolátumok faját és S. suis esetében a szerotípust klasszikus mikrobiológiai, illetve szerológiai vagy különböző molekuláris módszerekkel határoztuk meg.

A vizsgált 3 év alatt 210 S. suis izolátumot azonosítottunk, amelyek az egész ország területéről érkeztek, összesen 42 gazdaság 45 telepéről. A 210 S. suis izolátum esetében 19 féle szerotípust sikerült kimutatnunk, a leggyakoribb a 2. (31,1%), 9. (17,8%), 7. (15,6%) és 1/2. (8,9%) szerotípusok voltak. Szakirodalmi adatok alapján a Magyarországon gyakoribb szerotípusok a virulensebb törzsek közé tartoznak, és foglalkozás-egészségügyi kockázatot is jelenthetnek a sertéstartásban tevékenykedőkre nézve. Adataink segítséget nyújthatnak a szerotípusokkal kapcsolatos kockázatbecsléshez, ezen keresztül pedig az ún. telep-specifikus vakcinák törzseinek célzottabb kiválasztáshoz, elősegítve a kórokozó elleni védekezés hatékonyságának növelését.

A 186 elvégzett szerológiai vizsgálatból 157 esetben sikerült meghatározni a szerotípust, így a szerológiai módszer sikeraránya a módszerrel tipizálható törzsek esetében 157/182 (86,2%). A szerológiával be nem sorolt vagy nem tipizált 53 S. suis törzs esetében alkalmazott PCR sikeraránya 52/53 (98,1%). Eredményeink egybevágnak más szerzők tapasztalataival és – a kis mintaszám ellenére is – a molekuláris módszer előnyére hívják fel a figyelmet.