Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
Felhívás
Meghívó 2023.
» Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2023. TDK » Állatorvos szekciók

Állatorvos szekciók

Magyarországi sertésekből izolált Streptococcus suis törzsek jellemzése
Vajda Lilla VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Patológiai Tanszék
Témavezető: Dr. Albert Ervin

Absztrakt:

Napjainkra az Egy Egészség (One Health) elvet szem előtt tartva jelentősen szigorodott a nagyüzemi sertéstartásban az antibiotikumok felhasználása. A megelőzés, így a fertőző betegségek elleni vakcinázás egyre jobban előtérbe kerül. Ám ahhoz, hogy a preventív intézkedések hatásosak legyenek, a megfelelő és részletes adatgyűjtés és azok hatékony vizsgálati módszerrel történő elemzése elengedhetetlen. A Streptococcus suis (S. suis) a sertéstenyésztés jelentős kórokozója, valamint növekvő jelentőségű zoonosis. Világszerte számos szerotípusa előfordul, de egyes szerotípusok földrajzi területenként eltérő jelentőséggel bírnak. A szerotípus ismerete fontos a járványtani adatok értékeléséhez és a megfelelő vakcinatörzsek kiválasztásához is. Több európai országban ismert az egyes szerotípusok előfordulási aránya, jelentősége, ugyanakkor vonatkozó hazai adatokkal nem rendelkezünk.

Vizsgálataim célja volt, hogy a magyarországi sertéstelepeken előforduló S. suis szerotípusok diverzitásáról és prevalenciájáról részletesebb képet kapjunk, valamint, hogy összehasonlítsuk a szerotípus azonosítására elterjedt szerológiai módszert egy alternatív, molekuláris teszttel. Retrospektív vizsgálataink során a 2020, 2021 és 2022-es évben a Haszonállat-diagnosztikai Központban sertésekből izolált és streptococcus-ként azonosított 253 konzervált törzset használtuk. Az izolátumok faját és S. suis esetében a szerotípust klasszikus mikrobiológiai, illetve szerológiai vagy különböző molekuláris módszerekkel határoztuk meg.

A vizsgált 3 év alatt 210 S. suis izolátumot azonosítottunk, amelyek az egész ország területéről érkeztek, összesen 42 gazdaság 45 telepéről. A 210 S. suis izolátum esetében 19 féle szerotípust sikerült kimutatnunk, a leggyakoribb a 2. (31,1%), 9. (17,8%), 7. (15,6%) és 1/2. (8,9%) szerotípusok voltak. Szakirodalmi adatok alapján a Magyarországon gyakoribb szerotípusok a virulensebb törzsek közé tartoznak, és foglalkozás-egészségügyi kockázatot is jelenthetnek a sertéstartásban tevékenykedőkre nézve. Adataink segítséget nyújthatnak a szerotípusokkal kapcsolatos kockázatbecsléshez, ezen keresztül pedig az ún. telep-specifikus vakcinák törzseinek célzottabb kiválasztáshoz, elősegítve a kórokozó elleni védekezés hatékonyságának növelését.

A 186 elvégzett szerológiai vizsgálatból 157 esetben sikerült meghatározni a szerotípust, így a szerológiai módszer sikeraránya a módszerrel tipizálható törzsek esetében 157/182 (86,2%). A szerológiával be nem sorolt vagy nem tipizált 53 S. suis törzs esetében alkalmazott PCR sikeraránya 52/53 (98,1%). Eredményeink egybevágnak más szerzők tapasztalataival és – a kis mintaszám ellenére is – a molekuláris módszer előnyére hívják fel a figyelmet.



Előadások listája