Állatorvos szekciók

Az Állatorvostudományi Egyetem Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Intézetében végzett kutatásom keretében a kutyák táplálékallergiájának megítélését vizsgáltam kutyatartók és állatorvosok perspektívájából. A felmérés alapjául két online kérdőív szolgált: az egyiket kifejezetten a kutyatartó tulajdonosok, a másikat állatorvosok számára állítottunk össze. A kérdőívek széleskörű elérhetőségét elsősorban kutyákkal foglalkozó közösségi platformokon és állatorvosi online csoportokban tettük lehetővé. A 6 hetes adatgyűjtés során összesen 292 tulajdonosi és 86 állatorvosi kitöltés érkezett az ország különböző régióiból.

A kutatás során azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált, azaz az allergiával terhelt populációban a keverék kutyák magasabb arányban (21,38%) szerepeltek, mint a fajtatiszták. A felmérésből kiderült, hogy az esetek 30,5%-ában nem állt rendelkezésre állatorvosi diagnózis a táplálékallergiával kapcsolatban, ami egyértelműen negatívan befolyásolta a kezelés hatékonyságát. Rákérdeztünk arra is, hogy a válaszadó mivel etette kutyáját a tünetek megjelenését megelőzően, és arra a következtetésre jutottunk, hogy nyersetetés mellett kisebb (8,28%) valószínűséggel jelentkeztek táplálékallergiás tünetek, mint a kereskedelmi forgalomban kapható tápoknál (69,9%). Mindkét csoport, azaz a kutyatartók és az állatorvosok is egyetértettek abban, hogy táplálékallergia esetén a három leggyakoribb klinikai tünet a dermatitisz, a pruritusz és a lábvégek nyalogatása ill. rágása. Az allergénforrások tekintetében a válaszadók többsége a csirke (76%) és egyéb baromfi félék (54,8%) iránti túlérzékenységet jelezte. Felmérésünk ugyanakkor megerősítette, hogy a gazdák körében gyakori a fogalmi összekeverés az allergia és az intolerancia között, továbbá, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható hipoallergén tápok és eledelek összetétele nem mindig megbízható, és a táplálékallergia kimutatására szolgáló laboratóriumi diagnosztikai módszerek sok esetben pontatlanok. Az állatorvosok 85,6%-a szerint az eliminációs diéta tűnik jelenleg a leginkább megbízható módszernek mind diagnosztikai, mind terápiás célokra.

A válaszokból látszik, hogy a kutyatartók ismeretei a táplálékallergia fogalmával és diagnosztikájával kapcsolatban jelentős hiányosságokat mutatnak, továbbá a pontos állatorvosi diagnózis hiánya nagyban hozzájárul a táplálékallergia menedzselésével kapcsolatos nehézségekhez. A kapott eredmények arra is rámutattak, hogy szükséges lenne az állatorvosok és tulajdonosok közötti kommunikációt hatékonyabbá tenni, ami által sok félreértés elkerülhetővé válna.