|
|||||||||||||||
|
Home
» Állatorvos szekciók
Állatorvos szekciókFischer Daniella V. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék Témavezetők: Dr. Farkas Orsolya, Dr. Karancsi Zita A keratoconjunctivitis sicca (KCS) nagy jelentőségű és gyakori szemészeti probléma mind az állat-, mind a humánegészségügyben. A leginkább predesztinált kutyafajták a West Highland white terrier, a Cavalier King Charles spániel, a Cocker spániel és a bulldogok, melyekben a KCS eléri a 10-20%-os előfordulást. Az állatok kezelése többnyire ciklosporin tartalmú szemkenőccsel történik, azonban az esetek kb. 25%-ban a terápia sikertelen. A pimekrolimusz hatékony lehet a KCS terápiájában, de nem érhető el engedélyezett állatgyógyászati szemkenőcs készítményként. Általánosságban elmondható, hogy a szemészeti készítmények alkalmazásának sikerességét sok esetben negatívan befolyásolja csekély biológiai hasznosulásuk, így egyre inkább előtérbe kerül a hagyományos készítmények helyett az újabb, innovatív technológiával készült gyógyszerek alkalmazása. Kutatásunk fókuszában egy új, pimekrolimuszt tartalmazó szemészeti készítmény fejlesztése állt, továbbá olyan in vivo kísérleti KCS modell létrehozása, amelyben a gyógyszerjelölt készítmények terápiás hatása tanulmányozható. A modellben új-zélandi fehér nyulakon (7 nyúl/csoport) Concanavalin A injekció alkalmazásával alakítottunk ki KCS-t. A kezelés során alkalmazott, pimekrolimusz tartalmú készítményeket (0,1%; 0,5% ill. 1% pimekrolimusz hatóanyagtartalom) a Szegedi Tudományegyetemen állították elő. További kezelési csoportjainkban a kontroll (vivőanyag) és referenciaként hagyományos (kukoricaolaj vivőanyag), 0,5%-os pimekrolimusz tartalmú kezelőoldatot is használtunk. A kezelések során a könnytermelést Schirmer-teszttel mértük 1, 2 és 3 percnél. A mérések a KCS kialakítása előtt 3 és azt követően 7 napon át tartottak. A kapott értékek különbségeiből statisztikai analízist végeztünk. Eredményeink alapján az egyes kezelési napokon az adott percekben mért könnytermelés különbségeiben szignifikáns különbséget nem találtunk a csoportok között, a p érték valamennyi esetben 0,05 felett volt. Azonban 10%-os szignifikancia szint mellett a 7. napon, a 2 percig tartó Schirmer-teszt mérésnél és az 5. napon, a 3 percig tartó Schirmer-teszt mérésnél különbséget kaptunk a 0,5% tartalmú, újfajta pimekrolimusz készítményt kapó csoport és a referenciakészítményt kapó kontroll csoport között a könnytermelés mennyiségében. Ezek az eredmények értékes kiindulópontot szolgáltatnak a KCS modell továbbfejlesztéséhez, egy egyszerűbb, standardizáltabb kísérleti rendszer kialakításához, továbbá a szemészeti készítmény további teszteléséhez és fejlesztéséhez. Előadások listája A TDK konferencia online absztraktfüzete megtekinthető itt. |