Állatorvos szekciók

Az álló helyzetű komputertomográfiás (computed tomography, CT) vizsgálat szélesebb körben való elterjedésével egyre gyakrabban használjuk ezt a képalkotó eljárást lovak sántaságdiagnosztikájában. Komputertomográfiás vizsgálattal nem csak a patológiás elváltozások detektálhatók, hanem a csont denzitásának objektív mérésével a csontok terhelés hatására bekövetkező adaptációja is nyomon követhető. Korábban nem volt olyan kutatás, amelyben egy évnél hosszabb ideig dokumentálták volna fiatal versenylovak metacarpalis condylusainak denzitásváltozását CT vizsgálat segítségével.

Kutatásunk fő célja az volt, hogy CT vizsgálattal megállapítsuk, hogyan változik a metacarpalis condylusok denzitása a tréning és a versenyzés első két évében angol telivér versenylovakban, továbbá, hogy megvizsgáljuk az esetleges denzitásbeli eltéréseket a hármas metacarpalis csont (McIII) distalis részének különböző területei, illetve a bal és a jobb végtag között.

A kutatásban 40, sántaságmentes éves angol telivér versenyló vett részt, melyek elülső csüdízületéről a tréning megkezdése előtt, valamint körülbelül hat hónapos időközönként további négy alkalommal készültek CT felvételek. A McIII distalis epifízisének nyolc területén (a lateralis és medialis parasagittalis árok, valamint a lateralis és medialis condylus dorsalis és palmaris részén) standardizált sagittalis rekonstrukciókon mértük a denzitást jellemző átlagos Hounsfield Unit (HU) értékeket, majd páros t-próbával eltéréseket kerestünk az egyes időpontokban mért denzitás, a jobb és bal oldali végtagok, valamint az egyes végtagok medialis és lateralis, illetve dorsalis és palmaris területei között.

Az első és a második vizsgálati időpontban mért HU értékek között minden területen szignifikáns eltérés volt (p<0,001). A második és harmadik időpont között csak a lateralis parasagittalis árok dorsalis (p=0,035), és a lateralis condylus palmaris részén volt szignifikáns eltérés (p=0,002). A harmadik és a negyedik, valamint a negyedik és az ötödik időpont összehasonlításakor a lateralis condylus dorsalis részének kivételével minden területen szignifikáns különbséget detektáltunk (p<0,028). A condylusok dorsalis részén a medialis oldal HU értéke szignifikánsan magasabb volt az első négy vizsgálati időpontban, mint a lateralis oldalé (p<0,001). A dorsalis területeken a legtöbb esetben magasabb HU értéket tapasztaltunk, mint a palmaris részen. Az esetek döntő többségében, két mérés kivételével (a lateralis parasagittalis árok dorsalis (p=0,006) és palmaris (p=0,022) területén a negyedik időpontban) nem volt különbség a jobb és bal oldali végtagok között.

A kutatás eredményei alátámasztják a tréningben eltöltött idő hossza és a metacarpalis condylusok denzitása közötti pozitív összefüggést fiatal versenylovakban. Továbbá az egyes területek közötti eltérésekből következtethetünk arra, hogy a medialis condylus dorsalis része van a legnagyobb terhelésnek kitéve.