Állatorvos szekciók

Az epesavak (ES) olyan szteroid vegyületek, amelyek fontos szerepet játszanak különösen a lipidanyagcsere és a koleszterinhomeosztázis fenntartásában. Hatékonyan emulgeálják a zsírokat, segítik azok lebontási termékeinek felszívódását, és kulcsfontosságúak a zsírban oldódó vitaminok hasznosításában. Ezek mellett befolyásolják a glükóz- és lipidanyagcserét, valamint a bélmikrobiom állapotát. Az epesavtartalom és -összetétel változása számos betegség, pl. májbetegségek, valamint gyulladásos folyamatok diagnosztizálására is használható biomarkerként.

Munkánk során az egészséges kutyák fiziológiás szérum ES-profiljának meghatározása mellett elsőként vizsgáltuk, hogy a táplálék adása milyen hatással van a szérum összepesav mennyiségére és összetételére. Az LC-MS/MS módszer finomításával, megfelelő mintaelőkészítést alkalmazva költséghatékonyabban tudtuk elkülöníteni az azonos moltömegű, szerkezeti izomer epesavakat. Hat egészséges kutyában 12 órás koplaltatást, majd etetést követően az első hat órában óránként, majd kétóránként még három alkalommal (0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 8, 10, 12 óra) nyert vérmintákból párhuzamosan meghatároztuk az összepesavértéket és az epesavprofil összetételét. E mérések eredményei alapján már megállapítható, hogy külön-külön meghatározva az epesavvegyületek koncentrációit (beleértve a rendkívül alacsony koncentrációban rendelkezésre állókat), majd ezek értékét összeadva az LC-MS/MS módszerrel kapott eredmény a többszörösét adja a jelenlegi klinikai rutin összepesav referenciatartományának. Az etetés utáni ES-szintek az 1-2. és a 3-5. órában mutattak magas koncentrációt. Hangsúlyos eredménynek számít, hogy míg az összepesav rutinszerű mérését biztosító spektrofotometriás módszernél rendkívül jelentősen befolyásolja az eredményeket a hemolízis, addig az LC-MS/MS módszerrel végzett meghatározást nem befolyásolja. Ez a különbség meghatározó klinikai relevanciával bír.

Az egészséges kutyáknál nagy egyedi variábilitást láttunk az ES-profilokban, viszont a legtöbb kutyánál a TCA-szint dominált, a glicin-konjugált ES-ak szintje pedig szinte alig volt mérhető. Emellett közelebb jutottunk az optimálisnak tekinthető mintavételi időpontok végső meghatározásához.