Tudományos Diákkör    
 
 
Felhívás
Meghívó 2024.
» Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
Fényképalbumok
Archívum
Szabályzat
Home » Állatorvos szekciók

Állatorvos szekciók

Hazai nagylétszámú baromfiállományokból izolált multirezisztens Escherichia coli törzsek kiterjedt spektrumú béta laktamáz (ESBL) termeléséért felelős génkészlet genomikai vizsgálata
Miletics Hunor Bendegúz IV. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék
Témavezető: Dr. Kerek Ádám

Absztrakt:

Az antimikrobiális rezisztencia globális terjedése közös gondolkodást és cselekvést tesz szükségessé az állat- és közegészségügy területén. A multirezisztens (MDR) Escherichia coli (E. coli) törzsek közül különösen azok, amelyek kiterjedt spektrumú béta-laktamáz (ESBL) enzimet termelnek, jelentős közegészségügyi kockázatot hordoznak, elsősorban a nozokomiális fertőzések esetében.

Kutatásunk célja a magyarországi nagylétszámú baromfiállományokban előforduló kiterjedt spektrumú béta-laktamáz (ESBL) termeléséért felelős gének előfordulásának felmérése volt. A mintagyűjtést és előzetes szűrést követően a kiválasztott törzsek esetében meghatároztuk a minimális gátló koncentrációt (MIC), olyan antibiotikum hatóanyagokra, amelyek közegészségügyi szempontból kiemelten fontosak. Az MDR törzseket tovább vizsgáltuk az ESBL termelés fenotípusos kimutatására alkalmas módszerrel, majd új generációs szekvenálást végeztünk a genetikai háttér felderítése céljából.

A 420 MDR törzsből az ESBL előszűrés során cefotaxim és cefotaxim-klavulánsav hatóanyagok esetében, amennyiben a kombinációs hatóanyag alkalmazásakor legalább 3-szoros MIC-érték csökkenést tapasztaltunk, feltételeztük, hogy a törzs ESBL-termelő. Hasonló megközelítést alkalmaztunk az amoxicillin és amoxicillin-klavulánsav esetében, ahol ez a béta-laktamáz termelésre utalt. Ezeknek a kritériumoknak 253 törzs felelt meg, amelyek genetikai hátterét új generációs szekvenálással térképeztük fel.

Összesen 23 esetben CTX-M-típusú gént (CTX-M-1, CTX-M-15, CTX-M-27), 159 esetben TEM-típusú gént (TEM-1, TEM-12, TEM-30, TEM-32, TEM-35, TEM-79, TEM-104, TEM-122, TEM-135 és TEM-150), 4 esetben SHV-típusú gént (SHV-75 és SHV-187), és 3 esetben OXA-típusú gént (OXA-1, OXA-699) azonosítottunk. A fenotípusos vizsgálatok alapján az ESBL-termelő törzsek 81,6%-ában sikerült azonosítani a rezisztenciáért felelős géneket. A vizsgált törzsek 55,1%-ánál az ESBL-termelésért felelős gének plazmidon helyezkedtek el, míg 18,9%-uk mobilis genetikai elem volt. Emellett 12 olyan törzset is azonosítottunk, amelyek pánrezisztensek voltak, tehát az összes vizsgált hatóanyagra rezisztenciát mutattak.

Összességében megállapíthatjuk, hogy az ESBL-termelésért felelős gének elterjedése aggasztó, különösen annak fényében, hogy a gének nagy aránya plazmidon vagy mobilis genetikai elemként található, ami jelentősen növeli a horizontális génátvitel lehetőségét. Eredményeink alátámasztják a hasonló rendszeres felmérések szükségességét.



Előadások listája

 

A TDK konferencia online absztraktfüzete megtekinthető itt.