|
|||||||||||||||
|
Home
» Állatorvos szekciók
Állatorvos szekciókKun-Szabó Regina VI. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Sebészeti Tanszék Témavezetők: Dr. Sebesztha Bence, Dr. Zólyomi Dorottya Társállatainknál az amputáció szükségességének változatos okai lehetnek: trauma, tumorreszekció, ischaemia, de fertőző vagy veleszületett eredet is húzódhat a háttérben. Ennek orvoslására ma már kisállatok számára is lehetőség van protézisek beültetésére; azok közül is kiváltképp az intraosseálisan implantált típusok élveznek előnyt, mert ezek arányaiban kevesebb protéziselégtelenséghez vezetnek házi kedvenceinknél, mint a hagyományos, foglalattal rendelkező társaik. Kutatásunkban három, egy évesnél idősebb, tibia magasságában egyoldali hátsóláb-vesztett macskának ültettünk be intraosseális protéziseket. Célunk az volt, hogy az amputációjuk előtti lábfunkciójukat és járásképüket a lehető legjobban rekonstruálhassuk, a rehabilitációjuk alatt fokozatosan róva terhelést az érintett végtagjaikra. A műtéteket implantátumtervezési folyamat előzte meg más egyetemekkel (eleinte a DE-vel és a PTE-vel, jelenleg a BME-vel) folytatott kooperációval megvalósulva. A három műtét között is változott az implantátum felépítése, de minden esetben egyedi, titánium, intraosseális, úgynevezett „ITAP” implantátumokat alkalmaztunk, melyek szervezetbe integrálódását két síkon is állandósítottuk: egyrészt kortikális csavarokkal erősítettük meg a csonthoz viszonyított kapcsolódási stabilitásukat, másrészt az intraosseális rész porózus kialakításával a kedvezőbb csontintegrációra is erőfeszítéseket tettünk. A sikert vagy sikertelenséget a posztoperatív időszak szövődménymentessége, majd terhelés után a műtött láb aktív használatának mértéke alapján kívántuk megállapítani, továbbá a csontintegráció megvalósulását igazoló kontrollröntgen, -CT és szövettani vizsgálatokat végeztünk. Az első betegnél a felépülés korai fázisában szeptikus szövődmények okozta implantátumelégtelenségről számoltunk be. A második betegnél már elértünk az álló felépítménnyel megvalósuló sikeres lábhasználat és az aktív terhelés fázisáig, mely után viszont implantátumtörés miatti részleges implantátumeltávolítást kellett eszközölnünk. Az eltávolított darabból szövettani vizsgálatot végeztünk, mely bizonyította az adott terület megfelelő csontintegrációjának létrejöttét. Harmadik betegünk műtét utáni periódusa úgyszintén komplikációmentesen zajlott, jelenleg a felépítményének a tervezése és a gyártása folyik. Az intraosseális protézisek témaköre az állatorvoslásban nemcsak magyar viszonylatban, de nemzetközi téren is csupán szegényes szakirodalommal büszkélkedhet. Ennek egyik oka, hogy az ilyen egyedi implantátumok megtervezése sok időt és magas anyagi befektetést igényel. Mégis a kutatási eredmények fejlődésétől azt várjuk, hogy a sikeres implantációs beavatkozások számának növelése (és a kutyapáciensek bevonása), a saját korlátain belül, de megnöveli majd az esetszámokat és elérhető lehetőséget nyújthat olyan végtagvesztett állatok számára is, akik bármilyen oknál fogva nehezebben képesek adaptálódni az újonnan létrejövő életkörülményeikhez, illetve akik egyéb protézisfajtákat visszautasítanak. Előadások listája A TDK konferencia online absztraktfüzete megtekinthető itt. |