Állatorvos szekciók

A konvencionális vírusvakcinák esetében a patogéneket egyrétegű sejtvonalakon, primer szövettenyészeteken, illetve embrionált tojáson termelik. Minden esetben a cél a lehető legmagasabb víruskihozatal. A vakcinatermeléshez használatos tojások minősége eltérhet egymástól, a vírusok szaporodási potenciálja is különböző lehet, továbbá számos más környezeti tényező is hozzájárulhat a vakcinavírusok kihozatalához, például a keltetőben lévő embrió keltetési hőmérsékletének megakadása.

Az embrionált tyúktojások keltetése nagy területet igényelhet egy vakcinagyárban, ezért az optimális termelés érdekében legtöbbször az adott vírus szaporításához megfelelő korú tojások szállítását választják a cégek a nulla napos embrióval szemben. A nem nulla napos embrionált tojások keltetői hőmérsékletről való kikerülése lehető legrövidebb idő alatt kell, hogy megtörténjen, ebből kifolyólag a tojások szállítása garantáltan temperált járművekben történik. A kirakodás gépesített módon zajlik, a tojások a 37 ̊C-ra állandósított hőmérsékletű pihentetőbe kerülnek.

Kísérletünk célja annak meghatározása, hogy a szállítójármű és a pihentető tér közötti időszakban a szobahőmérsékleten történő tárolás milyen hatást gyakorol a beoltott vírus mennyiségére. A szállítókocsin elhelyezett tojások mennyiségükből adódóan sokáig képesek a hőmérsékletet tartani. Vizsgálatunk szükséges lehet egy iparban is használatos protokoll leírásához a legmegfelelőbb víruskihozatal érdekében.

Ehhez kísérletünkben 3 alkalommal 200 darab 9 napos embrionált tyúktojást vizsgáltunk. A tojások érkezése után két tálca azonnal, további két tálca 1 óra múlva, majd a maradék tojások két alkalommal 4, egy alkalommal 6 óra szobahőmérsékleten állás után kerültek keltetői hőmérsékletre (37 0 ̊C). A vírusoltásokra minimum 24 órás várakozás után került sor, majd 72 órás inkubációs periódust követően a tojásokat hűtőszekrénybe tettük egy éjszakára (legalább 8 óra), ezután végeztük az allantois leszívását. Minden munkafolyamat előtt az összes tojást lámpáztuk és a tálcánként hat megjelölt tojás tömegét is meghatároztuk. Az első két tojásszállítmány barnahéjú, míg a harmadik fehérhéjú tojásokat tartalmazott. A learatott vírusokat virológiai vizsgálattal ellenőriztük vissza.

Az allantois kihozatal alapján megállapítottuk, hogy az első vizsgálat során a hat óra várakozás jelentősen csökkentette az allantois mennyiségét (főleg a B jelű termosztátban). A másik két esetben nem találtunk jelentős különbséget az allantois kihozatalban (a két különböző termosztát használatának, illetve a tojások szobahőn töltött idejének függvényében). Ezek alapján megállapítottuk, hogy a hatórás várakozási idő alatt a felhasználható allantois mennyisége kevesebb lesz, míg a négy órányi várakozás szobahőmérsékleten nem okoz ilyen jellegű változásokat.