Tudományos Diákkör    
 
 
Felhívás
Meghívó 2024.
» Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
Fényképalbumok
Archívum
Szabályzat
Home » Állatorvos szekciók

Állatorvos szekciók

Első hazai tapasztalatok kutyák hemodialíziskezelésében
Papp Liliána VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék
Témavezető: Dr. Falus Fruzsina Anna

Absztrakt:

Az extrakorporális művesekezelést az állatorvoslásban régóta kutatják, ugyanakkor klinikai elérhetősége napjainkban is korlátozott. 2019 óta hazánkban egyedülálló módon az Állatorvostudományi Egyetem Kisállatklinikáján intermittáló hemodialíziskezelés elvégzésére is lehetőség van. Ezzel a kezeléssel súlyos akut vesekárosodásban (AKI) vagy különféle toxikózisokban szenvedő állatok veseműködését tudjuk helyettesíteni. Kutatásomban a 2019 júniusa és 2024 augusztusa között elvégzett 78 hemodialíziskezelés eredményeit elemeztem.

A kutatásban összesen 28 kutya vett részt, melyből 27 állat súlyos akut vesekárosodásban szenvedett, 1 pedig még tünetek nélkül, toxineltávolításra érkezett. Vizsgáltuk a kutyák kórházba kerüléskori klinikai állapotát, az AKI kiváltó okait, a dialíziskezelésekről valamint a túlélésről gyűjtött információkat. Összehasonlítottuk a túlélő és nem túlélő állatok adatait is.

Kórházi felvételükkor a betegek 60,7%-a euvolaemiás, 32,2%-a enyhén vagy közepesen dehidrált, 7,1%-a pedig túlhidrált volt. Oliguriát a kutyák 25%-ánál, anuriát 46,4%-ánál, polyuriát, illetve normál vizeletprodukciót pedig az állatok 14,3‒14,3%-ánál találtunk. A páciensek 60,7%-ánál figyeltünk meg étvágytalanságot, 89,3%-nál hányást, szájfekélyt és melaenás bélsarat pedig 32,1-32,1%-ban. A kutyák beérkezéskori szérum kreatininszintje 1218,7  546,2 µmol/l, karbamidszintje pedig 72,4  33,4 mmol/l volt. Hyperkalaemiát az esetek 57,1%-ában írtunk le. Az AKI kiváltó oka 25%-ban babesiosis, 14,3%-ban fagyálló mérgezés, 10,7%-ban szőlőmérgezés, 10,7%-ban post operatív AKI, 7,1%-ban akut a krónikuson vesekárosodás, 3,6%-ban Lyme nephritis, illetve 28,6%-ban ismeretlen volt.

A betegek 39,3%-ának volt szüksége vértranszfúzióra, 32,1%-ának pedig tápszondán keresztüli táplálásra. A legrövidebb kezelés 1, a leghosszabb 6 alkalomból állt, de a legtöbb esetben 3-4 dialízisre került sor. Egy kezelés átlagosan 4,6 ± 0,8 órán át tartott. Komplikációk tekintetében túlzott véralvadás 10, ödémaképződés 9, vérzés 7, dermatitis 2 esetben fordult elő. A kezelés hatékonyságát mutató karbamid redukciós ráta átlagosan 0,42 ± 0,14 volt. Nem találtunk különbséget a túlélő és nem túlélő csoport klinikai-, valamint dialíziskezelésre vonatkozó paraméterei között. A betegek 39,3%-a térhetett haza a terápia után. A túlélők 63,6%-a esetén teljes gyógyulás ment végbe, 36,4%-uknál pedig krónikus vesebetegség maradt fent. A legjobb túlélést (100%) a szőlőmérgezett csoportban tapasztaltuk.

Eredményeink alapján elmondható, hogy az általunk kezelt betegcsoport jellemzői, továbbá a dialíziskezelések hatékonyságára és kimenetelére vonatkozó adatok nagyon hasonlóak a külföldi szakirodalomban leírtakhoz.



Előadások listája

 

A TDK konferencia online absztraktfüzete megtekinthető itt.