|
|||||||||||||||
|
Home
» Állatorvos szekciók
Állatorvos szekciókMátyási Klaudia VI. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék Témavezetők: Dr. Lajos Andrea, Dr. Mátis Gábor Egyre növekvő húsigényű társadalmunkban a sertéságazat termelékenységének növelése kulcsfontosságú, azonban az antimikrobiális rezisztencia terjedése globális közegészségügyi és állategészségügyi kihívás. A rezisztens baktériumtörzsek kialakulásának veszélye miatt fontos az antibiotikumok helyettesítésére szolgáló alternatív hatóanyagok keresése. Célunk az antimikrobiális peptidek (AMP) vizsgálatára alkalmas sejtmodellek kidolgozása volt, így tanulmányozva az AMP-k gyulladáscsökkentő és immunmoduláns tulajdonságait, és ezáltal segítséget nyújtva a sertéstartásban előforduló komplex kóroktanú enterális kórképek visszaszorításában. Munkánk során sertés eredetű primer májsejt- és vékonybélhám explant-tenyészeteket hoztunk létre, így vizsgálva a szisztémás gyulladásos folyamatokban kulcsszerepet betöltő bél-máj tengelyt. A kezeléshez olyan gyulladáskeltő molekulákat választottunk, melyekkel való fertőzöttség jelentős termeléskiesést okoz a sertéságazatban, így a sejttenyészeteket Escherichia coli eredetű lipopoliszachariddal (LPS) és Staphylococcus aureus eredetű lipoteikólsavval (LTA) (mindkét esetben 10 µg/ml és 50 µg/ml), Salmonella Typhimurium eredetű flagellinnel (100 ng/ml és 250 ng/ml), valamint virális nukleozid analóg poliinozinsav-policitidilsavval (poli I:C) (50 µg/ml és 100 µg/ml) kezeltük. A sejttenyészetek életképességének feltérképezéséhez CCK-8 tesztet és az extracelluláris laktát-dehidrogenáz (LDH) aktivitásának mérését, a redox homeosztázis nyomon követéséhez hidrogén-peroxid mérésére alkalmas Amplex Red tesztet, valamint malondialdehid koncentráció meghatározást alkalmaztunk. A gyulladásos citokinek koncentrációjának mérését multiplex Luminex xMAP segítségével végeztük el. Az életképességi vizsgálatok eredménye szerint a májsejttenyészetek metabolikus értékeinek és LDH aktivitásának változásai kifejezettebbek voltak a gyulladáskeltő molekulákkal való kezelést követően, mint a vékonybélhám explantátumok esetében. A redox homeosztázis nyomonkövetése során a hidrogén-peroxid koncentrációja minden gyulladáskeltő molekulával történő kezelést követően növekedett a májsejttenyészetekben. A gyulladásos citokinek közül a májsejttenyészetekben az IL-4, az IL-6, az IL-8, illetve a TNF-α koncentrációja emelkedett meg szignifikánsan a kontroll csoporthoz képest LPS és LTA kezelések hatására, míg poli I:C hatására az IL-6 koncentráció mutatott jelentős emelkedést. A vékonybélhám explant-tenyészetekben az IL-6 koncentráció szignifikánsan megnőtt a flagellin, illetve poli I:C kezelések hatására, míg az IL-8 koncentrációja az LPS kezelés következtében emelkedett meg jelentősen. Mindezek alapján az általunk kialakított sertés bélhám explant- és májsejt-tenyészetben egyaránt találtunk olyan gyulladáskeltő ágenseket, melyek egyes gyulladásos citokinek mennyiségének markáns emelkedését okozták, így az általunk kialakított modellrendszer rendkívül ígéretes lehet az antimikrobiális peptidek gyulladáscsökkentő és immunmoduláló hatásának vizsgálatához. Előadások listája A TDK konferencia online absztraktfüzete megtekinthető itt. |