Tudományos Diákkör    
 
 
Felhívás
Meghívó 2024.
Állatorvos szekciók
TDK zsűri
» Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
Fényképalbumok
Archívum
Szabályzat
Home » Biológus szekció

Zoológus/Biológus szekció

Molekuláris ivar-meghatározási módszer fejlesztése afrikai ökörbékában (Pyxicephalus adspersus)
Nagy Máté II. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Tanszék
Témavezetők: Dr. Szabó Krisztián, Balogh Emese

Absztrakt:

Az afrikai ökörbéka (Pyxicephalus adspersus) ZZ/ZW ivari kromoszómarendszerrel rendelkezik, de molekuláris ivarmeghatározására még nincs kifejlesztve módszer. A faj hím egyedei jóval nagyobbra nőnek, mint a nőstények, de a fenotípusos ivar csak az ivarérést követően állapítható meg, viszont egy olcsó és egyszerűen használható genetikai marker segítségével akár már a juvenilis egyedek genetikai ivara is azonosítható volna. Ezen kívül a molekuláris szexálás segítheti az afrikai ökörbéka populációk védelme érdekében folytatott konzervációbiológiai kutatásokat, továbbá a hobbiállat-tenyésztők számára is felhasználható lehet a genetikai marker korai ivarmeghatározásra. A poikilotherm gerincesek ivardetermináns régiói kevésbé konzerváltak, mint a melegvérűeké, ezért ezeknél az állatoknál gyakran előfordulhat, hogy eltérő lókusz felelős az ivardeterminációért, és még a közeli rokon fajok esetében is különbözhet az ivarmeghatározási rendszer. Emiatt a molekuláris szexálásra fejlesztett markerek csak egy-egy fajon vagy egyes esetekben csak egy génuszon belül működnek. Kutatásunk célja olyan olcsó és egyszerűen használható PCR-alapú markerkészlet fejlesztése volt, amely lehetővé teszi az afrikai ökörbéka molekuláris ivarmeghatározását. A genetikai ivarmarkerek fejlesztéséhez az NCBI adatbázisba feltöltött afrikai ökörbéka genomot használtuk, amely egy nőstény egyedből származik, így mindkét heteromorf ivari kromoszómát tartalmazza. Az adatbázisból letöltött ivari kromoszómák illesztése során a Geneious Prime program Mauve eszközének segítségével 168 potenciálisan ivarhoz kötött szakaszt azonosítottunk, amelyek a markerek alapjául szolgáltak. A 168 szakaszból előzetesen 25 lókuszra terveztünk primerpárokat, amelyek tartalmaztak megfelelő méretű inszerciós/deléciós különbségeket, ezzel lehetővé téve az egyszerű méret szerinti elkülönítést az agaróz gélen. Ezek közül a tesztelés során négy markert ítéltünk ivarmeghatározásra alkalmasnak. A PCR-termékeket Sanger-féle módszerrel megszekvenáltuk az adatbázisba feltöltött szekvenciákkal való egyezés validálása érdekében. A markereket 26 ismert ivarú (14 hím, 12 nőstény) egyeden teszteltük le, izomszövetből és vérből kivont DNS minták felhasználásával. Az izomszöveteket juvenilis békákból nyertük, amelyek ivarát az ivarmirigyek morfológiája és szövettan alapján határoztuk meg, a vérmintákat pedig ivarérett egyedektől vettük, amelyek fenotípusos ivarát morfológiai bélyegek segítségével állapítottuk meg. A PCR-tesztek által meghatározott ivar mind a négy marker esetében egyezett a korábban megállapított fenotípusos ivarral, és a megszekvenált amplikonok illesztése során sem találtunk eltérést a referenciagenomhoz képest, így kijelenthetjük, hogy a fejlesztett markerek ivari kötődése 100%-os.



Előadások listája