|
|||||||||||||||
|
Home
» Biológus szekció
Zoológus/Biológus szekcióÖrkényi Zoltán II. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Tanszék Témavezetők: Dr. Bókony Veronika, Balogh Emese Az emberi tevékenység nyomán számos változás indukálódik a környezetben, melyek biológiai következményeinek megértése az ökológia és a természetvédelem fontos céljai közé tartozik. Az emberi eredetű változások közismert formája az életterek (levegő, víz, szárazföld) hőmérsékletének emelkedése, például a városi hősziget hatás és az árnyékoló vegetáció hiánya révén. E mikroklimatikus változások különösen érzékenyen érintik a természetvédelmileg oly fenyegetett kétéltűeket, többek között azért, mert az egyedfejlődésük korai szakaszában tapasztalt szélsőséges hőmérsékletek hatására ivarváltáson eshetnek át. Az ivarváltott egyedek fenotípusos ivara eltér a genotípusos ivaruktól, ami hatással lehet a fitneszükre és ezáltal a populációdinamikára is. Mivel az antropogén környezet gyakrabban okozhat ivarváltást, szelekciós nyomást gyakorolhat az ivarváltási hajlamra, így az megváltozhat mikroevolúció vagy fenotípusos plaszticitás útján. Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy eltér-e az antropogén és erdei élőhelyek között az ivarváltási hajlam mikroevolúciós adaptáció eredményeként erdei békák (Rana dalmatina) populációiban. Ebben az XX/XY ivari kromoszóma rendszerű fajban a lárvakori hőstressz hatására az XX nőstényekből fenotípusos hímek fejlődnek ki, és ilyen ivarváltott egyedek viszonylag nagy arányban fordulnak elő a vadon élő populációkban, főleg a városi és mezőgazdasági területeken. A kísérletünk során azonos körülmények között neveltünk fel három erdei és három antropogén élőhelyről származó egyedeket pete koruktól az átalakulás utáni két hónapos korig. Az állatok felét a lárvafejlődés 3. hetében hatnapos hőstressznek tettük ki, majd összehasonlítottuk az ivarváltási arányokat. Ahogy vártuk, magasabb volt az ivarváltási arány a hőkezelt (26,67%), mint a kontroll csoportban (8,33%), azonban a hőkezelésnek ez a hatása hasonló mértékű volt mindkét élőhelytípusból származó egyedeknél (a kezelés és a származási élőhelytípus interakciójának nem volt szignifikáns hatása). Az antropogén populációk esetében mind a hőkezelt, mind a kontroll csoportban kb. 2,33-szor gyakoribb volt az ivarváltás, mint az erdei populációk megegyező csoportjaiban, bár ez a különbség csak marginálisan volt szignifikáns. Az egyes testvércsoportok között viszont jelentős variabilitást tapasztaltunk az ivarváltási rátában. Eredményeinkből arra következtethetünk, hogy az erdei békáknál az ivarváltásra való hajlam mértéke örökölhető és az antropogén populációkban magasabb, ami az élőhelyükön gyakrabban előforduló hőhullámok következtében nagyobb számú ivarváltást eredményez ott, mint a természetes élőhelyeken. Az, hogy az antropogén területekről származó egyedek kontroll és hőkezelt körülmények között is magasabb ivarváltási rátát produkáltak, mint az erdeiek, mikroevolúciós elkülönülésre utal a két élőhelytípus között, azonban további vizsgálatok szükségesek annak kiderítésére, hogy ez a fokozott ivarváltási hajlam adaptív-e. Előadások listája |