Szekciók

A hazai víziszárnyas ágazat állategészségügyi szempontból kiemelt jelentőséggel bír, mivel a termelés intenzív jellege miatt magas a fertőző megbetegedések előfordulása, és ennek következtében az antibiotikum-felhasználás is jelentős. Ez az antimikrobiális rezisztencia (AMR) fokozódó kockázatával jár, amely súlyos következményekkel játhat nemcsak az állategészségügyre, hanem az élelmiszerlánc biztonságára és a közegészségügyre is.

Kutatásunk során hat (Escherichia coli, Salmonella spp., Pasteurella multocida, Riemerella anatipestifer, Erysipelothrix rhusiopathiae és Streptococcus gallolyticus), víziszárnyasokból izolált klinikai megbetegedést okozó, patogén baktériumfaj antimikrobiális érzékenységi mintázatát vizsgáltuk. A laboratóriumi érzékenységi vizsgálatok során összesen 15 különböző antimikrobiális hatóanyagra vonatkozóan határoztunk meg minimális gátló koncentráció (MIC) értékeket és számoltuk ki a MIC50 és MIC90 értékeket.

Az eredmények alapján az Escherichia coli törzsek körében kiemelkedően magas volt a rezisztencia amoxicillinre, doxiciklinre, enrofloxacinra és potenciált szulfonamidra. A Salmonella spp. esetében a legtöbb antibiotikummal szemben kimagasló érzékenységet tapasztaltunk, azonban amoxicillin, doxiciklin és kolisztin esetén magas volt a rezisztencia. A Riemerella anatipestifer törzsek esetén kimagasló volt a rezisztencia mértéke enrofloxacinnal szemben. Az összes vizsgált Pasteurella multocida törzs érzékeny volt amoxicillinre, az Erysipelothrix rhusiopathiae törzsek pedig csaknem minden hatóanyagra érzékenyek voltak, egyedül oxitetraciklin esetén tapasztaltunk nagyobb mértékű rezisztenciát. A Streptococcus gallolyticus érzékenységi profilja alapján szinte az összes törzs rezisztens volt oxitetraciklinre, azonban kiváló érzékenységet mutattak penicillinekre.

A kapott eredmények megerősítik, hogy a víziszárnyas-ágazatban izolált baktériumfajok között egyre gyakoribb a multirezisztencia, amely nem csupán a terápiák hatékonyságát csökkenti, hanem komoly zoonotikus és közegészségügyi kockázatot is jelent. A dolgozat rávilágít a hazai monitoringrendszerek megerősítésének szükségességére, különösen a célzott antibiotikum-használat, az élelmiszerlánc-biztonság és az AMR elleni hatékony fellépés érdekében.