Szekciók

Az érzelmek evolúciós szerepe, hogy gyorsítsák az élőlények különböző kihívásokra adott adaptív reakcióit: elősegítik a jutalmak, erőforrások keresését, és a veszélyek elkerülését, így biztosítva a túlélést. Az érzelmek befolyásolják a viselkedést, ami így kommunikációs jelként az egyed szándékai és jellemzői mellett tükrözi a belső állapotot is. A morfológia szintén befolyásolhatja ezeket a jeleket, viszont ennek a két hatásnak az együttes szerepéről keveset tudunk. Kutyák esetében jól lehet vizsgálni ezt a morfológiai sokszínűségüknek köszönhetően. A kutyák vokalizációi érzelmi állapotról és fizikai jellemzőkről is árulkodnak, így ezek elemzése jó eszköz lehet a jóllétük felmérésében. Ráadásul a brachycephal (rövidfejű) fajtáknál az extrém testfelépítés komoly egészségügyi és kommunikációs problémákat is okoz, ami állatjólléti aggályokat vet fel. Így a célunk az volt, hogy megvizsgáljuk, miként változnak a kutyákban az egyes hangtípusok különböző érzelmi helyzetekben, és miként befolyásolja ezeket az extrém fejmorfológia. Összesen 39 változatos fejformájú kutyát vizsgáltunk laboratóriumi körülmények között. Ebből eddig 28 kutya viselkedését és 16 kutya hangadásait elemeztük. A kutyákat öt érzelmi szituációba helyeztük: az első napon exploráció (semleges kontroll), játék (pozitív) és beltéri szeparáció (distressz), a másodikon exploráció (semleges kontroll), ijesztő idegen (agonisztikus) és simogatás (pozitív) szerepelt. Kódoltuk a hangadásaik típusát, időarányát és a hangadásokban mértük a hangmagasságot (súlyponti frekvencia) és a zajosságot (wiener entrópia). Bár valamennyi hangtípus megjelent a legtöbb helyzetben, gyakoriságuk jelentősen eltért. Míg a lihegés minden helyzetben, addig a nyüszítés és sípoló nyüszítés elsősorban distressz helyzetben volt gyakori. Ezzel szemben az ugatás, buffogás és morgás főként agonisztikus, míg a röfögés pozitív helyzetben fordult elő. A hangmagasság esetén szignifikáns interakciókat találtunk a hang típusa, a kontextus, valamint a fejforma, illetve a testsúly között. Az agonisztikus ugatások és morgások voltak a legmélyebbek, és a rövidebb orr magasabb hanggal járt egyes vokalizációkban. Érdekes módon a testsúly ellenkezően befolyásolta a nyüszítéseket és sípoló nyüszítéseket, amit valószínűleg a hangképzési mechanizmusuk eltérése magyaráz. A hangok az agonisztikus helyzetben voltak a legtisztábbak, míg a distressz helyzetben a legzajosabbak. Emellett a rövid orrú kutyák tisztább sípoló nyüszítéseket, ugyanakkor zajosabb egyéb vokalizációkat produkáltak, míg a nagyobb testű kutyák hangjai, különösen a morgások, lihegések és nyüszítések, tisztábbak voltak az agonisztikus és semleges helyzetekben. Eredményeink rámutatnak, hogy az érzelmi kontextus és a kutyák fejformája jelentős hatással van az általuk kibocsátott hangok akusztikai jellemzőire, így a különböző hangtípusok azonosítása és jellemző hangparaméterek mérése ígéretes eszköz lehet a kutyák jólétének és érzelmi állapotának objektív felmérésére.