Szekciók

A ragadós száj- és körömfájás (RSZKF) több évtizedes távollét után 2025-ben újra megjelent Magyarországon. Bár a betegség közvetlenül nem veszélyezteti az emberi egészséget, komoly gazdasági és társadalmi következményekkel jár, és rávilágít arra, hogy válsághelyzetben a hiteles és időben adott tájékoztatás alapvető jelentőségű. Kutatásunk célja feltárni, hogy a magyar lakosság milyen ismeretekkel rendelkezik a betegséggel kapcsolatban, hogyan érzékeli a kockázatokat, milyen fogyasztói reakciók figyelhetők meg és miként értékeli a hatósági intézkedéseket és tájékoztatást.

A vizsgálat alapját egy 1020 fős, nem, életkor és régió szerint reprezentatív lakossági kérdőíves felmérés képezte, amelyet személyes megkérdezéssel végeztünk 2025. július 3. és 29. között. Az adatok feldolgozása az SPSS statisztikai programmal történt, leíró statisztikák, kereszttábla-elemzés és varianciaanalízis alkalmazásával.

Az eredmények szerint a válaszadók 96,4%-a hallott az RSZKF-ről. Főbb információforrások az online hírportálok, a televízió, a közösségi média és a rádió voltak. A lakosság többsége nem változtatott érdemben fogyasztási szokásain, a legnagyobb csökkenés a járvány által érintett marhahúsnál jelent meg, miközben a szintén marhához köthető tej- és tejtermékek fogyasztása alig mérséklődött. Kisebb visszaesés látszott a sertéshúsnál, és érdekes módon a baromfihúsnál is, noha ez a betegségben nem érintett állatfaj. A járvány társadalmi megítélésében a legnagyobb aggodalmat a gazdasági veszteségek, az állatjóllét, az élelmiszerárak emelkedése és a környezeti terhelés jelentették.

A tudáspróba alapján a válaszadók jelentős része bizonytalan volt a betegség jellemzőit és a hatósági intézkedéseket illetően, és sokan tévesen gondolták, hogy a fertőzött állat húsa veszélyes lehet az emberre. Az állategészségügyi jártasságot vizsgálva kiderült, hogy legtöbben a madárinfluenzát, a veszettséget, a BSE-t, az RSZKF-et és a tuberkulózist ismerik. Gazdasági kockázat szempontjából a RSZKF-et, egészségügyi kockázat terén pedig a veszettséget tartották a legjelentősebbnek.

A hiteles tájékoztatás szempontjából a válaszadók leginkább az állatorvosokat, az Állatorvostudományi Egyetem (ÁTE) oktatóit és a virológusokat tartották megbízhatónak. Az intézmények közül az ÁTE és a Semmelweis Egyetem kapták a legjobb értékelést. A járvány eredetét a legtöbben illegális állatszállítmányhoz, emberi hanyagsághoz vagy vadállatokhoz kötötték. Az emberek 51%-a legalább részben megfelelőnek ítélte a hatóság munkáját, a legtöbb kritikát a kommunikáció és a tájékoztatás hiányával kapcsolatban fogalmazták meg.

A kutatás tanulsága, hogy az állatjárványok társadalmi kezelése nem csupán a szakmai intézkedéseken múlik, hanem meghatározza a lakossági bizalom is. A jövőbeni válságkommunikáció során kiemelten fontos a közvetlenül érintett csoportok megszólítása, a tévhitek gyors tisztázása, valamint az állatorvosok és a szakmai intézmények szerepének erősítése a lakosság tájékoztatásában.