Szekciók

Tudományos diákköri munkám keretében jogászként és ötödéves állatorvostan-hallgatóként megvizsgáltam a jelenleg hatályos kedvtelésből tartott állatokra vonatkozó jogszabályok és a való élet, valamint a szokásjog viszonyát, három kutatási kör keretében, online, anonim kérdőívekkel végzett kutatással. A kvalitatív és kvantitatív kérdéseket egyaránt tartalmazó kérdőívek a közösségi média felületein voltak elérhetőek két hónapon keresztül. Első kérdőívemet 475-en, másodikat 485-en, a harmadik, kifejezetten állatorvosoknak szólót pedig 113-an töltötték ki. Dolgozatom első kutatási témájának keretében a zavarást, mint szubjektív megítélésű jogi fogalmat vizsgálom annak tisztázása végett, hogy valójában melyek azok a tényezők, amik ténylegesen zavarják az embereket a közvetlen lakókörnyezetükben a 41/2010. (II.26.) Kormányrendelet 14. § (2) bekezdése kapcsán. Kutatásom eredménye alapján a válaszadók a legzavaróbb tényezőnek toronymagasan az eldobált szemetet és az illegális szemétlerakást vélték. A válaszadók 61,5%-a jelölte ezeket nagyon zavarónak vagy elviselhetetlenül zavarónak. Ehhez képest a kutyaugatást csupán 4,2%-uk tartotta nagyon zavaró vagy elviselhetetlenül zavaró tényezőnek. Kutatásom második kérdőívében Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 9.§ (1) bekezdésében található kikötést vizsgálom, mely szerint az állattartók körében szokásos beavatkozást csak gyakorlattal rendelkező személy végezhet. Eredményeim alapján a kedvtelésből állatot tartók által leggyakrabban önállóan elvégzett beavatkozás a szájon át való gyógyszerbeadás, a válaszadók 90,9%-a jelölte ezt meg. Állatvédelmi szempontból aggályos eredmény, hogy a válaszadók 27,6%-a nyilvánította ki, hogy esetenként saját megítélés szerinti gyógyszeres kezelést alkalmaz állatán. Ezen válaszadók 78,4%-a laikus. Ez egy igen jelentős veszélyforrásra hívja fel a figyelmet társállataink szempontjából, tekintetbe véve azt, hogy a laikusok által önállóan, saját maguk által meghatározott gyógyszeres terápia beláthatatlan következményekkel járhat kedvenceikre nézve, ráadásul ez egy jogsértő magatartás is egyben.Harmadik kérdőívem az állatorvosok körében végzett kutatásra irányult, melynek alapján a válaszadó állatorvosok csupán 47,8%-a tudja, hogy veszettség ellen nem immunizált ebről való tudomásszerzés esetén bejelentési kötelezettséggel tartozik, illetve 45,1%-a van tisztában ugyanezen kötelezettségével 4 hónaposnál idősebb, chippel nem rendelkező eb esetében. Aggasztónak gondolom, hogy a válaszok alapján az állatorvosok 82,3%-a nem-, vagy rosszul tudja, hogy állatbántalmazás észlelése esetén melyik hatóság illetékes eljárást kezdeményezni a gazda ellen, tehát hova lehet bejelentést tenni ezzel kapcsolatban.