Szekciók

A jelenleg zajló kutatások nagy hányadát teszik ki a daganatos megbetegedések patomechanizmusát feltérképezni szándékozók. Azt már tudjuk, hogy a krónikus gyulladásnak kiemelkedő szerepe van Rudolf Virchow felvetése által (1863).

A nukleáris faktor-kappa B (NF-kB) jelpályának sarkalatos szerepe van a veleszületett és a szerzett immunitás, sejtadhézió, differenciálódás, proliferáció, angiogenezis és apoptózis szabályozásában, lebonyolításában. Aktivitását indukálhatja például a krónikus stressz, az ionizáló sugárzás, baktériumok és vírusok, esetleg citokinek is. Sokrétű hatásmechanizmusából eredően gátlása ígéretes kiegészítő terápiás opciót jelenthet, redukálhatja a daganat malignizálódását.

Mivel a kutya alkalmas modellnek tekinthető több humán daganattípus kutatásában, szerteágazóbb szakirodalom áll rendelkezésre, mint a macskák esetében. Az egyetlen eddigi jelentős kutatás a macskák injekció indukálta sarcomája (FISS) esetén vizsgálta a jelpálya aktivitását, valamint in vitro kutatta egy lehetséges terápiás szer (DHMEQ-dehidroximetil epoxiquinomicin) hatásosságát.

Kutatásunk során kigyűjtöttük az Állatorvostudományi Egyetem Patológiai Tanszékének adatbázisa alapján a 2020 január - 2025 március között érkezett, macskából származó szövettani minták közül a lágyszöveti sarcoma, lymphoma, mastocytoma, haemangiosarcoma, pajzsmirigy carcinoma és apocrin adenocarcinoma diagnózisú mintákat. Immunhisztokémiai festést követően a kiértékelés QuPath analitikai szoftver segítségével zajlott. Vizsgálatunk során a p65 gén transzlokációját vizsgáltuk a cytoplazmából a sejtmag irányába – ez jelenti ugyanis az NF-kB jelátviteli út aktivizálódását.

Több esetben hiányzott a paraffinba ágyazott szövettani minta (referált esetek), ezeket a kutatás során nem vizsgáltuk – a végső mintaszám 215 volt, ebből összesen 85 esetben volt 5%-osnál magasabb a nukleáris expresszió. Mindez a lymphoma, adenocarcinoma, mastocytoma és lágyszöveti sarcoma diagnózisok esetén volt szignifikáns (p<0.0001), habár a mastocytomák igen alacsony elemszáma (n=14) miatt a szignifikancia kérdéses. Logisztikus regressziós vizsgálat alapján szignifikáns összefüggést találtunk a kandúrok esetén, ahol a kor előrehaladtával a nukleáris expresszió valószínűsége nőtt. Összességében elmondható, hogy a lágyszöveti sarcomák, lymphomák és apocrin adenocarcinomák esetében érdemes lehet a jövőben in vitro DHMEQ kezelést végezni primer sejtkultúrán, és ezeken vizsgálni a daganatellenes terápiában való klinikai alkalmazás lehetőségeit.