Szekciók

A szakirodalom alapján a stressz kettős természetű: eustresszként motiváló, distresszként azonban kimerítő és teljesítménycsökkentő hatású lehet. A Selye János által leírt általános adaptációs szindróma, valamint Lazarus és Folkman kognitív stresszmodellje jól szemléltetik, hogy a stresszhelyzetek megítélése és az alkalmazott megküzdési stratégiák meghatározzák a pszichés jóllétet. Az állatorvostan hallgatók körében végzett korábbi hazai és nemzetközi vizsgálatok kimutatták a szorongás, a depresszió és a maladaptív megküzdési stratégiák magas előfordulását. Ezek szoros kapcsolatban állnak a pályaelhagyás, a kiégés és a szakmai motiváció gyengülésének kockázatával.

Dolgozatunk célja az volt, hogy a gyógyszertan szigorlat kapcsán vizsgáljuk a hallgatók vizsgaszorongását, jóllétmutatóit depresszióra utaló tüneteit és megküzdési stratégiáit. Különösen fontosnak tartottuk feltárni, hogy a hallgatók adaptív vagy inkább maladaptív módszerekkel élnek-e a vizsgastressz kezelésében. További célkitűzésünk volt felhívni a figyelmet, hogy a mentálhigiénés támogatásnak már az egyetemi évek során meghatározó szerepe van.

Vizsgálatunk homogén mintán készült: a mérésben kizárólag harmadéves hallgatók vettek részt, közülük 80 magyar és 33 külföldi, akik 20 különböző nemzetiséget képviseltek. A kérdőíveket a gyógyszertan szigorlatot követően önkéntes alapon és anonim módon töltötték ki. A mérőeszközök között szerepelt a STAI állapot- és vonásszorongás kérdőív, a Beck-féle rövidített depresszió kérdőív és a WHO-5 Jól-lét Index. Ezeken felül szociodemográfiai kérdések és szabadon megfogalmazott válaszok is részét képezték az adatgyűjtésnek.

A válaszadók 57,4%-a úgy vélte, hogy a stressz helyzetfüggően egyszerre javíthatja és ronthatja az egészségi állapotát, ezért szükségesnek tartja a hatékony stresszkezelés elsajátítását a későbbiekben. Az elemzés kimutatta, hogy a vizsgaeredményt leginkább két tényező befolyásolta: a felkészültség mértéke és a szorongás szintje. A megküzdési stratégiák közül leggyakrabban a társas támogatás keresése (63,3%), a társállatok jelenléte (45,9%) és a mentális technikák alkalmazása (39,5%) fordult elő, míg a maladaptív stratégiák közé tartozott a szerhasználat (energiaital, kávé, cigaretta, nyugtató 26,6%) és a vizsgahelyzetben való lefagyás (7,3%). Az adatok azt is jelezték, hogy a szorongóbb hallgatók körében magasabb volt a depresszióra való hajlam, amely negatívan korrelált a jólléttel. Azonban a megfelelő stresszkezelési felkészültség jobb szubjektív jólléttel jár együtt. Reményeink szerint kutatásunk megállapításai hozzájárulhatnak annak megértéséhez, hogy miként támogatható a hallgatók jövőbeli teljesítménye, mentális jóllétének erősítése és hosszú távon a szakmai elhivatottsága.