Tudományos Diákkör    
 
 
Felhívás
Meghívó 2025.
» Szekciók
Díjak
Díjazottak
Fényképalbumok
Archívum
Szabályzat
Home » Szekciók

Szekciók

Magyar kutyafajták leggyakoribb, -szövettani vizsgálattal igazolt- bőrbetegségei
Szűts Virág Dorottya VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék
Témavezetők: Dr. Tarpataki Noémi, Dr. Perge Edina

Absztrakt:

Munkánk során a magyar kutyafajták nem neoplasztikus hátterű bőrgyógyászati betegségeinek előfordulását elemeztük 575 eset feldolgozásával. A vizsgálat alapjául szolgáló adatokat a Virivet-Mátrix Kft. állatorvosi kórszövettani laboratóriuma szolgáltatta. Adatbázisunk fajtamegoszlását összevetettük a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2024-ben közölt adataival, amelyek az őshonos fajták hazai megoszlását mutatják. Ezen összehasonlítás eredménye a dolgozatban kerül elemzésre.

A statisztikai elemzéseket az IBM SPSS Statistics programmal végeztük. A nagyobb esetszámú fajták – rövidszőrű magyar vizsla (328 eset), puli (94 eset), mudi (40 eset), drótszőrű magyar vizsla (28 eset), pumi (22 eset), kuvasz (21 eset) és komondor (19 eset) – adatait részletes statisztikai módszerekkel vizsgáltuk (khi-négyzet próba és kereszttábla-elemzés). Az elemzés során p<0,05 szignifikanciaszintet alkalmaztunk. Az elemzésben vizsgáltuk az Adjusted Standardized Residual (ASR) értékeket is, amelyek azt mutatják, hogy egy adott kategória előfordulási gyakorisága mennyire tér el a várttól.

Több diagnosztikai csoportban is találtunk olyan fajtaspecifikus, szignifikáns eltéréseket, amelyek a szakirodalomban korábban még nem kerültek leírásra. A legjelentősebbek közé tartozott a follicularis dysplasia a mudik esetében (ASR: +7,25), egyes endokrin kórképek a puliknál (ASR: +7,59), valamint bizonyos nem neoplasztikus hátterű tumoros elváltozások a rövidszőrű magyar vizslákban (ASR: +4,17).

A kisebb esetszámú fajták – erdélyi kopó (8 eset) és magyar agár (8 eset) – esetében az alacsony mintaszám miatt szignifikáns különbséget nem tudtunk igazolni. Ezeknél a fajtáknál így leíró statisztikát alkalmaztunk.

Az elemzés végén kitértünk a ritkább kórképekre is. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni a sebaceus adenitist, amely összesen 13 esetben fordult elő, mely esetek közül 10 vizslában jelentkezett. Bár az alacsony mintaszám miatt szignifikáns összefüggés nem igazolható, az eredményeink utalnak a szakirodalomban leírt fajtaspecifikus hajlamra.

Munkánk során sikerült olyan összefüggéseket kimutatni egyes magyar kutyafajták és bizonyos bőrgyógyászati kórképek között, amelyek eddig még nem kerültek leírásra a szakirodalomban. A jövőben ezen kórképek esetében indokolt lehet részletesebb, nagyobb esetszámú vizsgálatok elvégzése is a genetikai háttér pontosabb tisztázása érdekében.



Előadások listája