Szekciók

A vadon élő állatok megbízható életkorbecslése fontos a vadgazdálkodás, a populációk monitorozása és a trófeabírálat szempontjából. A szarvasfélék életkorát hagyományosan fogazati és morfológiai jellemzők alapján becsülik, azonban ezeket a módszereket befolyásolhatja az egyedi változatosság és a vizsgálatot végző személy tapasztalata. A DNS-metiláció életkorral összefüggő változásai képezik az epigenetikai órák alapját, és lehetőséget kínálnak molekuláris életkorbecslési módszerek alkalmazására. A DNS-metilációs mintázatok azonban szövetspecifikusak, és jelenleg kevés ismeret áll rendelkezésre az agancsszövet ilyen célú alkalmazhatóságáról. Vizsgálatunkban öt, ismert életkorú gímszarvas (Cervus elaphus) egyedtől származó 12 agancsmintát elemeztünk. A DNS-metilációs profilokat a mintegy 37 000 CpG-helyet vizsgáló HorvathMammalMethylChip40 array segítségével határoztuk meg. A minőségellenőrzést és az adatok feldolgozását követően 103, korábban kidolgozott epigenetikai órát teszteltünk, és az általuk becsült életkort Pearson-féle korrelációs együttható segítségével hasonlítottuk össze a tényleges kronológiai életkorral. Valamennyi agancsmintából sikerült a metilációs vizsgálathoz megfelelő mennyiségű és minőségű DNS-t kinyerni. Több meglévő epigenetikai óra szignifikáns pozitív korrelációt mutatott a kronológiai életkorral. A DNAmAgeMuscleFinal (R = 0,80; p = 0,0018) és a UniversalBloodClock3 (R = 0,79; p = 0,0021) teljesített a legjobban, míg a szarvasfélékre specifikus DNAmAgeElk&Deer mérsékelt, nem szignifikáns korrelációt mutatott (R = 0,48; p = 0,11), a DNAmAgeCoef.RoeDeerBlood pedig nem mutatott összefüggést az életkorral (R = −0,023; p = 0,94). Előzetes eredményeink igazolják, hogy a gímszarvasagancsból izolált DNS alkalmas genomléptékű metilációs vizsgálatra, és életkorral összefüggő epigenetikai információt hordoz. A meglévő órák eltérő teljesítménye a szövetspecificitás jelentőségére utal. Bár a jelenlegi mintaszám nem elegendő a megbízható egyedi életkorbecsléshez, a megfigyelt korrelációk indokolják a vizsgálatok folytatását nagyobb egyedszámmal és szélesebb életkori tartományban. Az így nyert adatok megalapozzák egy agancsspecifikus epigenetikai óra kialakítását, amely a gímszarvasok életkorbecslésének kiegészítő molekuláris módszerévé válhat.