Szekciók

Bevezetés és célkitűzés: Az elmúlt évek klinikai tapasztalatai alapján növekedett a leptospirosis gyanújával érkezett és az igazoltan fertőzött kutyák száma. A kórokozó terjedésében kulcsszerepet játszó hazai rezervoárfajok fertőzöttségéről azonban kevés adat állt rendelkezésre. Tanulmányunk célja a patogén Leptospira-hordozás felmérése volt hazai vándorpatkányokban (Rattus norvegicus), emellett elsőként a hazai keleti sünökben (Erinaceus roumanicus) is vizsgáltuk a kórokozót PCR-módszerrel.

Anyag és módszer: Kutatásunk során 18 különböző magyarországi helyszínről összesen 154 patkánytetemből, valamint 24 hazai eredetű keleti süntetemből származó vesemintát vizsgáltunk meg. A kórokozó kimutatásához real-time PCR módszert használtunk, azon belül két célgént, a 16S rRNS gént és a patogén Leptospira fajokra specifikus lipL32 gént vizsgáltuk.

Eredmények: A vizsgált 18 helyszín közül 7 területen detektáltunk mindkét génre pozitív patkányokat (11,6%, 18/154). A keleti sünök esetében az alacsonyabb mintaszám ellenére kiemelkedően magas fertőzöttséget tapasztaltunk (54,2%, 13/24).

Következtetés: Eredményeink igazolják, hogy a vándorpatkányokban hazánkban is kimutathatóak a patogén Leptospira fajok, azok 11,6%-os prevalenciája megközelíti az európai átlagértéket (14,3%).Ugyanakkor tanulmányunk rámutat arra, hogy a vándorpatkány mellett a keleti sünök Magyarországon is jelentős, ha nem jelentősebb rezervoárként szolgálhatnak a leptospirosis terjesztésében. Az eredményeink alapján további vizsgálatok javasoltak a keleti sünök hazai fertőzöttségének pontosabb felmérése érdekében nagyobb mintaszámmal.