Szekciók

Lovak álló helyzetű komputertomográfiás (CT) vizsgálata egyre szélesebb körben elterjedt képalkotó diagnosztikai eljárás, mely lehetővé teszi a nyírcsont részletes vizsgálatát. A nyírcsont elváltozásairól számos röntgenfelvételen alapuló kutatás elérhető sánta és sántaságmentes lovakban is. Azonban a nyírcsont palmaris cortexének CT felvételeken mérhető vastagságát és annak változását az idő függvényében még nem dokumentálták korábban sántaságmentes ugrólovakban.

Kutatásom fő célja volt egy standardizált mérési protokoll kidolgozása és egy referenciatartomány felállítása a nyírcsont palmaris cortex vastagságára CT felvételeken sántaságmentes ugrólovakban. A kutatásba 28 ló, 53 elülső végtagját vontuk be. A három utánkövetéses vizsgálat során 48, 27, illetve 14 elülső végtagon végeztem méréseket. A vizsgálatok között eltelt medián intervallum 10,1 hónap volt. Méréseimet sagittalis rekonstrukciókon proximalisan és distalisan, transversalis rekonstrukciókon medialisan, a középsíkban és lateralisan végeztem. A vizsgálatok közötti különbségeket a palmaris cortex vastagságában Kruskal–Wallis-próbával vizsgáltuk, majd post hoc Dunn-tesztet alkalmaztunk Bonferroni-korrekcióval. A bal és jobb elülső végtag, valamint a mérési pontok közötti különbségeket Wilcoxon próbával vagy páros t-próbával vizsgáltuk. A mérések korral, ivarral, testtömeggel, marmagassággal, testtömeg-marmagasság aránnyal, vizsgálati időponttal, bal és jobb elülső végtaggal és versenyszinttel való összefüggéseit lineáris kevert modellekkel elemeztük.

Valamennyi mérési ponton referenciatartományt állítottunk fel. A vizsgálati időpontok között nem találtunk szignifikáns különbséget. A nyírcsont palmaris cortexének vastagsága a proximalis mérési ponton szignifikánsan nagyobb volt a bal elülső végtagon, mint a jobb elülső végtagon (p=0,026). A medialis oldalon szignifikánsan vastagabb értékeket mértünk, mint a lateralisan (p=0,019), míg a distalis mérések szignifikánsan vastagabbak voltak a proximalis méréseknél (p<0,001). A lateralis mérési ponton a nyírcsont palmaris cortexe szignifikánsan vastagabb volt ménekben, mint kancákban (p=0,043). Distalisan a cortex vastagsága negatív összefüggést mutatott a marmagassággal (p=0,006), míg a középsíkban végzett mérés pozitív összefüggést mutatott a testtömeg-marmagasság aránnyal (p=0,030).

A palmaris cortex vastagsága a vizsgálatok során nem változott szignifikánsan, ugyanakkor a különböző mérési pontok, valamint a bal és jobb elülső végtag között szignifikáns különbségeket találtunk. A nemmel, a marmagassággal és a testtömeg:marmagasság aránnyal kimutatott összefüggések alapján a lovak egyedi jellemzőit ajánlott figyelembe venni sánta lovak CT felvételein végzett mérések értékelése során.