Szekciók

A territóriumon belüli lecserélődés - a költő egyedek kicserélődése egy territóriumban - információval szolgál a költési diszperzió és a mortalitás együttes hatásáról, melyek egyaránt fontos paraméterei a természetvédelmi biológiának. Ezeknek a populációdinamikai változóknak a vizsgálata létfontosságú a világszinten veszélyeztetett ragadozó madárfajok sikeres monitorozásához. Ilyen a fokozottan védett kerecsensólyom (Falco cherrug) is, ami egy emblematikus költőfaj Magyarországon. A faj megőrzésére tett, számos intézkedés ellenére a kerecsensólyom populációja stagnál vagy csökken bizonyos területeken, a kutatókat arra sarkallva, hogy vizsgálják a lehetséges okokat.

A célunk a lehetséges lecserélődési események becslése 2023 és 2025 között Magyarországon. A költő párok lecserélődésének meghatározása monogám fajokban úgy lehetséges, hogy kiszámítjuk az utódok éven belüli és évek közötti rokonságifok-átlagának különbségét egy territóriumon belül, ami megegyezik az évek közötti rokonsági fok változásával. Bizonyos küszöbértékek adják meg, hogy nem volt lecserélődés (<0,25, a fiókák édestestvérek), csak egy szülő cserélődött le (>0,25 & <0,5, a fiókák féltestvérek), vagy mindkét szülő lecserélődött (>0,75, a fiókák nem rokonok).

A rokonsági fok becsléséhez szükségünk volt egy megbízható és erősen polimorf mikroszatellita markerszettre, ami specifikusan a magyarországi kerecsensólyom populációra alkalmazható. A szükséges genotípus adatokhoz 120 fiókától vettünk hónaljtoll mintákat a gyűrűzés alatt. A kivont DNS-t felhasználva összesen 23 mikroszatellita markert teszteltünk, amelyek közül tízet eredetileg kerecsensólyomra fejlesztettek ki, tizenkettőt vándorsólyomra (Falco peregrinus) és egyet héjára (Accipiter gentilis). Ezekből 18 bizonyult megfelelőnek. Továbbá a reakciószám minimalizálásának érdekében optimalizáltuk a PCR beállításokat, így a 18 markert két monoplex, öt duplex és két triplex PCR reakcióban futtattuk.

A markerszett magas polimorfizmusa elégséges volt az egyedi azonosításhoz, amit alátámaszt a nagyon alacsony identitási valószínűség érték (PI=5,7x10-20), még testvérek között is (PSIB=8,5x10-8). Átlagosan 8,7 allélt azonosítottunk lokuszonként, amik nem tértek el a Hardy-Weinberg arányoktól és kapcsoltsági egyensúlyban voltak. Így lehetséges volt a kielégítően precíz rokonságifok-becslés. 15 territóriumpár lecserélődését becsültük meg; kettőben mindkét szülő lecserélődött, kettőben csak az egyik cserélődött le, és tizenegyben nem változtak a szülők. Ez 20%-os lecserélődési rátát jelent.

Összességében, ez a lecserélődési ráta viszonylag alacsony, ami arra enged következtetni, hogy az egymást követő években a költőpároknak nagyobb aránya marad a territóriumukban, tehát a kutatott populációban a költési diszperzió és a mortalitás viszonylag alacsony. A következő elemzésekbe érdemes több territóriumot és ökológiai változót bevonni, hogy feltárjuk a lecserélődési események okait és a fajmegőrzési intézkedések jövőbeli irányát.