Szekciók

Napjaink egyik fontos problémája az emberi tevékenységből származó szennyező anyagok nagy mennyiségű környezetbe jutása, amely az élőhelyek károsítása mellett közvetlen negatív hatást gyakorol az élővilágra. Az ilyen antropogén hatásoknak különösen a vízi ökoszisztémák vannak kitéve, mivel a különböző vegyi anyagok és hulladékok számos úton, könnyen bekerülhetnek a víztestekbe. Az ember által termelt hulladék jelentős részét műanyagok alkotják, amelyek egyik fő negatív tulajdonsága, hogy a természetben nehezen bomlanak le, ez által aprózódást követően tartósan jelen maradnak és fokozatosan felhalmozódnak a környezetben. A vizekben előforduló 1 µm és 5 mm közötti mérettartományba eső műanyag részecskék, vagyis mikroműanyagok elővilágra gyakorolt hatásainak szisztematikus kutatása csak az elmúlt évtizedben kezdődött el. A kétéltűek különösen kitettek a vízi szennyezéseknek, mivel szaporodásuk és kezdeti egyedfejlődésük vízhez kötött. Korábbi vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy változó testhőmérsékletű gerinces fajokban a kémiai szennyező anyagok ivarváltást idézhetnek elő. Ez a genetikai ivarral ellentétes fenotípusos ivar kialakulását jelenti, ami befolyásolja a populációk ivararányát és életképességét. Bár egyre több kutatási eredmény mutatja, hogy a mikroműanyagok hatással lehetnek azokra a hormonális és egyéb élettani folyamatokra, amelyek az ivarszervek kifejlődésében is szerepet játszanak, egyelőre még nem ismert, hogy okozhatnak-e ivarváltást. Ennek feltárására egy gyakorta előforduló mikroműanyag, a polisztirén 10 µm átmérőjű részecskéinek hatásait vizsgáltuk ökológiailag releváns koncentrációban (180 részecske/ml) természetes populációból gyűjtött erdei békákon (Rana dalmatina). A kezelést pete kortól a metamorfózis kezdetéig (mellső végtagok megjelenéséig) alkalmaztuk, és átalakulás után három hónappal vizsgáltuk az ivarszerveket boncolással, valamint mértük a testtömeget és a testzsír mennyiségét. Eddigi eredményeinkből kiderült, hogy a kezelési csoportok ivararánya nem különbözött, viszont a mikroműanyaggal kezelt egyedek testtömege és zsírmennyisége szignifikánsan magasabbnak bizonyult a kontrollcsoporténál. Ez utóbbi eredmény egybecseng a laboratóriumi (egér és hal) modelleken kapott adatokkal, amelyek azt mutatják, hogy a szervezetbe kerülő mikroműanyagok beavatkoznak az anyagcsere folyamatok működésébe. A későbbiekben a boncolás során vett DNS mintákból fogjuk meghatározni az egyedek genetikai ivarát annak megállapításához, hogy a kísérlet során történt-e ivarváltás, valamint további szövetmintákból az oxidatív stressz és lipidanyagcsere mutatóit is tervezzük vizsgálni az eredményeink hátterében álló élettani folyamatok megértéséhez.