Szekciók

A mediális femorotibiális ízület (MFTJ) elváltozásai gyakori okai a ló térdízületére lokalizálódó sántaságnak. Az MFTJ-t érintő kóros állapotok közé tartoznak a mediális femur kondilus (MFC) ízületi porcának sérülései, a mediális meniszkusz és a hozzá kapcsolódó kraniális meniscotibiális szalag (MTL) sérülései, a szubchondrális cisztás elváltozások (SCL-ek), a keresztszalag-sérülések, valamint a tibia mediális interkondiláris eminenciájának (MICET) törései. Ezen állapotokkal foglalkozó tanulmányok viszonylag nagy száma ellenére a kezelést követő prognózis változó, és bizonyos esetekben nem kellően tisztázott.

Jelen retrospektív vizsgálat célja az Üllőn működő Lógyógyászati Tanszék és Klinikán 2021 és 2026 között artroszkóposan diagnosztizált és kezelt, MFTJ-elváltozásokkal járó klinikai esetek elemzése volt.

A vizsgálatba összesen 19 lovat (20 esetet) vontunk be, amelyeknél 2021 és 2026 között MFTJ-elváltozást diagnosztizáltak kezelő állatorvosai, és amelyeket artroszkóposan kezeltek. Áttekintettem a klinikai dokumentációt, beleértve a műtét előtti, a műtét alatti és a műtét utáni leleteket. Az elváltozásokat kiterjedtségük és súlyosságuk alapján osztályoztam a klinika specialistáival történt egyeztetésnek megfelelően. A kezelés eredményességét strukturált kérdőív segítségével, telefonos interjú útján értékeltük. Mivel az egyik lovat 2026 júliusának végén műtötték, a kezelés hosszú távú kimenetelének értékelésére nem volt lehetőség.

A vizsgált állatok többsége (55%) magyar lófajtákhoz tartozott. A leggyakoribb szakág a díjugratás volt (57.9%). A leggyakrabban diagnosztizált elváltozás az ízületi porcának sérülése volt (80%, n = 16), amelyet a mediális meniszkusz elváltozásai (65%, n = 13), az MTL sérülései (55%, n = 11), a keresztszalagok rendellenes megjelenési formái (30%, n = 6) és az MICET-törés (5%, n = 1) követtek. Az eredmények a lovak 68.4%-ánál kedvező kimenetelt mutattak. Statisztikailag nem sikerült kimutatni szignifikáns összefüggést a sérülések súlyossági foka, illetve típusa és a kimenetel között. A súlyos fokú sérülések – amelyeket az MFC ízületi porcának eburnációja és a mediális meniszkusz III. fokú szakadása jellemez – esetében az állatok 57.1%-ánál állapítottak meg a tulajdonosok javulást. Ez arra utal, hogy az MFTJ súlyos sérülései esetén is lehet esély műtéti úton javulásra, esetleg hobbi célú használatra. Nem mutattak ki összefüggést a térdízület egyéb kompartmentjeinek egyidejű sérülései és a kimenetel között.

A vizsgálat eredményei betekintést nyújtanak az MFTJ-sérülések típusaiba és előfordulási arányaiba, valamint az ötéves időszak alatt artroszkópos beavatkozáson átesett lovak kezelési eredményeibe. Ezek a megállapítások klinikai jelentőséggel bírhatnak a jövőben MFTJ artroszkópos műtétek utáni sportkarrier/hobbi ló lehetőségének pontosabb prognosztizálására, ami megkönnyítheti a tulajdonosok számára a sebészi gyógykezeléssel kapcsolatos döntéshozatlalt.