Szekciók

Az antimikrobiális rezisztencia a sertéságazat egyik legfontosabb állategészségügyi és One Health kihívása. Jelen vizsgálat célja a Nyugat-Dunántúl nagy létszámú sertéstelepeiről származó Escherichia coli izolátumok antimikrobiális érzékenységének jellemzése, valamint a korcsoportok és telepek közötti különbségek, a kiterjedt spektrumú β-laktamáz (ESBL)-gyanús fenotípusok és a multirezisztencia előfordulásának értékelése volt.

A vizsgálatba három telepről összesen 140, végbéltampon-mintából izolált E. coli törzset vontunk be. A minták napos, négyhetes és hathetes sertésekből származtak. A minimális gátló koncentrációkat 96 lyukú mikrotiter lemezen, standard leves-mikrodilúciós módszerrel határoztuk meg. A rezisztenciát az alkalmazott interpretációs küszöbértékek alapján értékeltük. Az összesített és csoportspecifikus rezisztenciaarányok mellett meghatároztuk az izolátumok 50%-át, illetve 90%-át gátló minimális koncentrációt (MIC₅₀ és MIC₉₀), az ESBL-gyanús fenotípus, valamint a multirezisztens (MDR), kiterjedten gyógyszerrezisztens (XDR) és pánrezisztens (PDR) kategóriák előfordulását. Vizsgáltuk továbbá a ko-rezisztencia-kapcsolatokat, és Jaccard-távolságon alapuló főkoordináta-elemzést (PCoA), valamint hierarchikus klaszterelemzést végeztünk. A legmagasabb rezisztenciaarányt amoxicillinnel szemben észleltük (77,1%). A cefotaxim-rezisztencia 48,6%, a cefkvinom-rezisztencia 38,6%, a doxiciklin-rezisztencia 35,0%, a ceftiofur-rezisztencia 32,9% volt. Imipenem-rezisztenciát nem azonosítottunk; az enrofloxacin-, marbofloxacin- és kolisztin-rezisztencia 5,0%, 4,3%, illetve 6,4% volt. Az elsődleges fenotípusos definíció alapján az izolátumok 37,9%-a ESBL-gyanúsnak, 42,1%-a MDR-nek minősült; XDR- és PDR-fenotípus nem fordult elő.

A korcsoportok között a gentamicin- és neomicin-rezisztencia mutatott szignifikáns különbséget, mindkét esetben a napos állatokban volt a legmagasabb, a hathetesekben pedig nem fordult elő. A telepek közötti eltérések lényegesen nagyobbak voltak: Ormándlakon a cefotaxim-rezisztencia 90,0%, a ceftiofur- és cefkvinom-rezisztencia 64,3%, az ESBL-gyanús fenotípus gyakorisága 74,3% volt. A multivariáns elemzés jelentős telepi strukturálódást jelzett (PERMANOVA R² = 0,200), amelyhez a csoporton belüli diszperziók eltérése is hozzájárult. Hatvanhárom különböző rezisztenciamintázatot azonosítottunk, a legerősebb ko-rezisztencia-kapcsolat a ceftiofur és a cefkvinom között jelentkezett. Eredményeink jelentős telepspecifikus heterogenitást és kiemelkedő béta-laktám-, illetve cefalosporin-rezisztenciát igazoltak. A vizsgálat alátámasztja a rendszeres, telepi szintű MIC-alapú monitorozás, a célzott molekuláris megerősítés szükségességét.