Szekciók

A korszerű tejtermelő szarvasmarhatartásban kiemelt jelentőségű a megfelelő állatjóllét biztosítása és a hatékony járványmegelőzés, ezért kutatásom célja hazai holstein-fríz állományok állatjólléti és biobiztonsági helyzetének felmérése, valamint a két terület közötti összefüggések vizsgálata volt. A vizsgálatot Magyarország hét közigazgatási régiójában, húsz különböző fejési és tartástechnológiájú, valamint termelési teljesítményű tejtermelő szarvasmarha telepen végeztem. A megvizsgált állományokban összesen 12272 fejőstehenet tartottak, az állománylétszám telepenként 242 és 1205 között változott. Az állatjólléti felmérést a Welfare Quality® protokoll alapján végeztem, amely négy fő alapelvet vizsgál: a megfelelő tápláltságot, a megfelelő tartási körülményeket, a megfelelő egészségi állapotot és a megfelelő viselkedést. A biobiztonság felméréséhez a Biocheck.Ugent® kérdőívet alkalmaztam, amely külön kezeli a külső és a belső biobiztonság kérdését. A felmérés a telepvezetőkkel, illetve ellátó állatorvosokkal folytatott személyes interjú és telepbejárás alapján készült. Mindkét felmérés 0 és 100 pont között értékeli a telepeket. A megvizsgált húsz telepből 16 (80%) az elfogadható, 4 (20%) pedig a jó állatjólléti kategóriába került. A négy fő állatjólléti alapelv összesített, átlagolt pontszámai a következőképpen alakultak: megfelelő tápláltság: 41,37 ± 8,39; megfelelő tartási körülmények: 63,16 ± 8,76; megfelelő egészségi állapot: 21,88 ± 6,74; megfelelő viselkedés: 30,73 ± 6,97. A külső biobiztonság átlagos pontszáma 87,45 ± 5,23, a belső biobiztonság 72,10 ± 7,89, az összesített biobiztonsági pontszám pedig 80,05 ± 5,20 volt. Az állatjólléti és biobiztonsági pontszámok közötti összefüggések vizsgálata során a „Feed and water” biobiztonsági terület mutatta a legerősebb kapcsolatot a WQ-összpontszámmal (Spearman-féle rang ρ=0,608; 95% CI: 0,213–0,832; nyers p=0,0045) és ez volt az egyetlen olyan összefüggés, amely többszörös összehasonlítások korrekcióját követően is statisztikailag szignifikáns maradt (p=0,045). Eredményeim alapján a tejhasznú szarvasmarha-telepeken az állatjólléti helyzet és a biobiztonsági szint kapcsolata — szemben a pulykatelepeken korábbi kutatás során talált erős, átfogó összefüggéssel — gyengébb és specifikusabb: nem a biobiztonság egésze, hanem elsősorban annak a napi gondozási rutinhoz legszorosabban kapcsolódó elemei mutatnak összefüggést a jólléti szinttel. A megvizsgált telepek állatjólléti értékelése alapján a legfontosabb fejlesztendő állatjólléti alapelvnek a jó egészségi állapot bizonyult, amely a legalacsonyabb átlagértéket mutatta (21,88 ± 6,74 pont). A területen belüli elmaradás elsősorban a Menedzsment-beavatkozások okozta fájdalom hiánya (20,65 pont) és a Betegségek hiánya (24,70 pont) kritériumok alacsony pontszámaira vezethető vissza, ami rávilágít a fájdalomcsillapítási protokollok fejlesztésének és a különböző állatbetegségek hatékonyabb megelőzésének a szükségességére.