Szekciók

Az urbanizáció különféle emberi tevékenységek által okozott élőhely-változások összessége, amelyek komplex környezeti hatások révén befolyásolhatják a vizes élőhelyeket. A patakok torkolati szakaszának halegyüttesei a folyami és pataki együttesek keveredése révén jönnek létre. Ezek a sérülékeny ökoszisztémák lokális biodiverzitás gócpontokként funkcionálnak és kulcsfontosságúak lehetnek különböző fajok diszperziója szempontjából. Bár a patakok torkolati szakaszainak ökológiai jelentősége globálisan kutatott jelenség, az urbanizáció halegyüttesekre gyakorolt hatásainak mechanizmusai még részleteiben nem lettek vizsgálva ezeken a kulcsfontosságú élőhelyeken.

Kutatásunkban egy évig (2024 ősz, 2025 tavasz és nyár) vizsgáltuk 15 mellékpatak torkolati szakaszát magyarországi Felső-Duna szakaszon, hogy feltárjuk az urbanizáció hatását a halegyüttes összetételére, valamint a folyami, pataklakó, idegenhonos és őshonos csoportok fajgazdagságára és denzitására. Darabonkénti Strukturális Egyenletmodellezéssel (pSEM) felépítettünk és teszteltünk egy eltérő térbeli léptékű környezeti változókból álló kaszkádot, amely tartalmazta a lokális tájhasználatot, a partmenti növényborítást, illetve a vizsgált pataki élőhely méretét és az élőhelyi gradienst (hegyvidéki–síkvidéki). Ezenfelül Részleges Redundancia-Analízissel (pRDA) vizsgáltuk ugyanezen környezeti változók hatását a teljes halközösségre.

Eredményeink alapján a folyami halfajok felvízi irányú diszperziója limitált a patakokban, ugyanis a fajgazdagságuk és a denzitásuk egyaránt csökkent ebben az irányban, míg a pataklakó fajok esetében ennek ellenkezője volt megfigyelhető. A pSEM eredmények alapján a tájhasználat szintjén jelentkező urbanizáció együtt jár a mesterséges borítás növekedésével a partmenti vegetáció esetében. Az adataink azonban nem támasztották alá, hogy ez a hatás egyenesen tovább adódna a pataki élőhelyekre. Sokkal inkább a tájhasználatban jelentkező urbanizáció közvetlen, negatív hatást gyakorol a pataki élőhelyek méretére, ami általában véve a fajgazdagságot és a denzitást befolyásoló fő tényező volt. A környezeti változók patakok közti variabilitása magas volt, ami heterogén környezetre és a helyi környezeti feltételek fontosságára utal. A pRDA-ból származó variancia-felosztás rávilágított a pataki élőhelyi paraméterek jelentőségére a halegyüttes összetételében, míg nagy mennyiségű nem magyarázott variancia arra enged következtetni, hogy az együttes-szerveződést nagyban befolyásolják sztochasztikus tényezők is.

Eredményeink azt mutatják, hogy még a bizonyos fokú urbanizációt mutató mellékpatakok torkolati szakaszai is képesek sokféle halegyüttesek fenntartására. Míg restaurációs szempontból a medermorfológia helyreállítását és a változatos hidrológiai és hidromorfológiai tulajdonságú élőhelymozaikok létrehozását támogatják. Az ilyen intézkedések javíthatják az élőhelyek összeköttetését, és ezáltal növelhetik a patakok halegyüttes-eltartó képességét, különösen urbán környezetben.