Szekciók

Az idősödő lovak aránya a lópopulációkban az elmúlt évtizedek során jelentősen megnőtt, így ezzel az őket érintő jellemző betegségek előtérbe helyeződtek. A vizsgált menhelyen a leggyakoribb problémát az elhízás (74,6%), az EMS (13,9%), a PPID (27,9%) és a laminitis (16,4%) jelentették. E betegségek korai felismerése, célzott menedzsmentje, és a lovak életminőségének megőrzése kulcskérdéssé vált.

A TDK célja az volt, hogy egy nyugdíjazott, nem mozgatható lóállomány összetett egészségügyi, tartástechnológiai, takarmányozási vizsgálatán keresztül kapcsolatot keressünk ezen tényezők és kiemelt állategészségügyi jelentőségű kórképek között. A kutatás fő kérdése az volt, hogy egy jó vagy elhízott testkondíciójú lóállományban melyek azok az egyedi, tartástechnológiai és takarmányozási tényezők, amelyek segítségével azonosítani lehet a metabolikusan veszélyeztetett állatokat.

Az állomány vizsgálatát a lovak súlymérésével, BCS és CNS pontozásával kezdtük, felmértük a különböző tartástechnológiákat, majd takarmányadagjuk pontos elemzését is elvégeztük. Endokrin státuszuk vizsgálatára PPID-re szűrtük a lovakat, az EMS diagnosztizálásához bázisinzulin tesztet és OST-tesztet alkalmaztunk, majd az adatokat statisztikailag elemeztük. Az egyváltozós kapcsolatokat Bonferroni-Holm korrekcióval, míg a többváltozós modelleket Firth-korrekcióval vizsgáltuk.

Az eredmények azt mutatták, hogy csupán a lovak kondíciója (BCS) alapján nem lehet kiszűrni azokat az állatokat, melyekben az EMS nagyobb gyakorisággal fordul elő, azonban a CNS-sel együtt értelmezve már igen, ugyan azon BCS pontszám mellett, egy CNS pontnyi növekedés 3,5x-szeresére növelte az EMS előfordulását. A PPID-s lovak az állományban 4,5-ször nagyobb eséllyel voltak EMS-esek, egészséges társaikhoz képest. Az életkor összefüggése az EMS gyakoriságával egy haranggörbét ír le, a leggyakrabban a 15-20 éves kategóriában fordult elő.

A nyers adatok alapján az EMS legnagyobb gyakorisággal legelős tartásban (19,7%), póniknál (14,8%) és arab lovaknál (30,0%) fordult elő, a laminitis pedig póniknál (40,7%) és arab lovaknál (20,0%). Az EMS diagnózis 14,2-szeresére, míg a póni státusz 9,5-szeresére növelte a laminitis előfordulásának esélyét. A takarmányozás vizsgálata során pedig összefüggést találtunk bizonyos takarmányozási profilok, menedzsment stratégiák (legelős tartás), az EMS és a laminitis gyakorisága között. Azonban a takarmányozás diagnózis utáni esetleges megváltoztatása miatt, ezek közvetlen ok-okozati kockázati tényezőként nem értelmezhetők.

A kutatás rávilágított arra, hogy egy állatmenhelyen egy ló számára megfelelő tartástechnológia meghatározásához figyelembe kell venni a fajtaprediszpozíciót, a BCS mellett a CNS-t, idős lovaknál a PPID státuszt, és fokozott kockázat esetén pedig EMS-re is tesztelni kell. A veszélyeztetett állatok korai felismerése, így a krónikus patairhagyulladás kialakulásának megelőzése, és célzott menedzsmentje elengedhetetlenek a megfelelő életminőség megőrzéséhez.