Szekciók

A cercariás dermatitis természetes édesvizekhez köthető, paraziták által kiváltott bőrgyulladás. Emberben főleg madár schishtosomák váltanak ki ilyen reakciót, amelyek fejlődési ciklusa során a köztigazda édesvízi csigafajok fertőzőképes cercariákat ürítenek a nyílt vízbe. Ezen vérmételyek fürdővizekben történő előfordulása közegészségügyi és epidemiológiai szempontból egyaránt jelentős lehet, de jelenleg Magyarországon a fertőzést többnyire fel sem ismerik. Munkánk célja annak vizsgálata volt, hogy hazai fürdővizekben kimutathatók-e potenciálisan cercariás dermatitist okozó madár-schistosomák, akár közvetlenül a vízből, akár potenciálisan fertőzött csigákból. Helyszínként olyan balatoni strandokat választottunk, ahol felmerültek esetlegesen cercarias dermatitisnek tulajdonítható tünetek. A vizsgálatok során többféle megközelítést alkalmaztunk, hogy meghatározzuk, melyik lehet a legalkalmasabb rutinszerű környezeti vizsgálatra. A vizsgálatok során 5 balatoni fürdőhelyről gyűjtöttünk csigákat és vízmintákat. A vízmintákat membránszűréssel koncentráltuk. A csigák esetében a cercaria ürítést sztereomikroszkópos vizsgálattal követtük nyomon 7 napig. A pozitívnak bizonyult csigákból, az eresztett cerc ariákból és a membránszűréssel tömörített vízmintából DNS-t izoláltunk. A mintákban dPCR-rel vizsgáltuk madár-schistosoma DNS jelenlétét. Az alkalmazott primer-próba készlet a Schistosomatidae család tagjainak konzervált 18S rDNS-régióját célozta, így elsősorban schistosomák kimutatására szolgált, de önmagában nem tette lehetővé a Trichobilharzia nemzetség vagy az egyes fajok egyértelmű azonosítását. A gyűjtött csigák 4%-a ürített cercariát (9/223), amelyek az előzetes sztereomikroszkópos vizsgálat során fenotípusosan schistosomának bizonyultak. A dPCR-vizsgálatok során 6 csiga és 10 cercaria minta került vizsgálatra, ebből rendre 4 (66%) és 3 (30%) bizonyult pozitívnak. Az 5 vizsgált vízminta közül egy bizonyult gyengén pozitívnak, két minta kétes eredményt adott. Az eredményeket összesítve három mintavételi helyszínen igazoltuk valamilyen módszerrel madár schistosomák jelenlétét. Vizsgálataink megerősítették, hogy számos más európai országhoz hasonlóan Magyarországon is jelen vannak cercarias dermatitist okozó madár schistosomák. A felismert esetek hiányát valószínűleg az okozza, hogy sem az érintettek, sem az egészségügyi ellátásban dolgozók nem ismerik, nem számolnak ezzel a lehetőséggel. Eredményeink alapján a csigák vizsgálatán alapuló megközelítés alkalmasabb a kockázatnak kitett helyszínek azonosítására, mint a közvetlen vízvizsgálat, de ennek igazolására további, több helyszínre kiterjedő vizsgálatok szükségesek.