Szekciók

A Carnus hemapterus egy holarktikus elterjedésű, a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe és a Carnidae családba tartozó rovar, amelynek lárvái a madarak fészekanyagában szaprofág módon (tollmaradványokkal, beszáradt vérrel és ürülékkel) táplálkoznak. Ezzel szemben tavasszal, a madarak költési időszakában a gazdamadár testhőmérsékletének hatására kikelő szárnyas imágók a gazda megkeresése után többnyire elveszítik szárnyaikat és obligát ektoparazitaként a fészekben nevelkedő fiókák vérével táplálkoznak. Bár e vizsgált légyfajt korábban világszerte számos madárgazdáról leírták és különböző vérparazitákat mutattak ki belőlük, ökojárványtani- és vektorszerepük mindmáig tisztázatlan maradt.

Vizsgálataink során a paraziták gyűjtését 2023 és 2026 között, a madarak költési időszakában, főként május-augusztus hónapokban végeztük Magyarország 12 megyéjében, 81 gyűjtési ponton. Összesen 16 madárrend 79 fajának több, mint 5300 egyedét vizsgáltuk át, melyből 469 madár bizonyult fertőzöttnek, ami közelítőleg 8,8%-os általános prevalenciát mutat. Összesen 2646 C. hemapterus egyedet gyűjtöttünk, melyből 1550 volt nőstény, 1041 hím, s további 55 ivara nem került meghatározásra.

Vizsgálataink során három új madárgazdát írtunk le a C. hemapterus számára, amelyek a korábbi irodalomban nem kerülnek említésre: a fekete gólyát (Ciconia nigra), a barna kányát (Milvus migrans) és a kis őrgébicset (Lanius minor). Eredményeink alapján elmondható, hogy a C. hemapterus számára kedvezőek a mesterséges költőládák és odúk, ahol a prevalencia (22,76%) szignifikánsan magasabb volt, mint a természetes fészkek esetében (4,74%). A legmagasabb prevalenciaértékkel a sólyomalakúak (30,96%) és a bagolyalakúak (23,65%) rendelkeztek, s kiemelten fertőzöttnek bizonyultak a vörös vércsék (Falco tinnunculus), ahol a fiókák közel 40%-án találtunk Carnus legyeket.

Mintagyűjtésünk eredményeképpen azon korábbi hipotéziseket tudjuk megerősíteni, miszerint a fiókák növekedésének legintenzívebb szakaszában jellemző a legnagyobb parazitaterheltség.

A morfológiai határozáson túl, molekuláris (PCR) vizsgálatokat is végeztünk a legyek faji szintű azonosítása céljával. Morfológiailag a „klasszikustól” eltérő, például sötétebb példányok genetikai elemzésével igazoltuk, hogy ezek az egyedek is a C. hemapterus fajba tartoznak, azaz Magyarországon kizárólag ennek az egy vérszívó Carnus fajnak az előfordulását sikerült kimutatnunk. Vizsgáltuk továbbá e legyekben vérparaziták, illetve más vérszívó ízeltlábúak által terjesztett (ún. vector-borne) baktériumok DNS-ének jelenlétét. Eredményeink szerint nem valószínű, hogy a C. hemapterus fontos szerepet játszik a vizsgált vector-borne kórokozók terjesztésében.