Szekciók

Az utóbbi időben a megújuló energiaforrások egyre inkább előtérbe kerültek környezetünk megóvása érdekében. Ennek fontossága ellenére élővilágra gyakorolt hatásuk akár negatív is lehet, ezt a jelenséget zöld-zöld dilemmának nevezik. A napelemek negatív hatása még kevésbé ismert, sima felületükből adódóan azonban érzékelési problémákat okozhat egyes állatcsoportok számára. Korábbi viselkedési kutatások kapcsán tudjuk, hogy az echolokációt használó denevérek a vízszintes nagy kiterjedésű sima felületeket víznek érzékelik, ivást kísérelnek meg róluk. A napelemek dőlésszöge gyakran a vízszintet közelíti meg, ezáltal problémákat okozhat a vadon élő denevérek számára. Kutatásunk célja, hogy felmérjük a lehetőségeket ezen érzékelési problémáknak csökkentésére, terepi viselkedésvizsgálatok segítségével. Hasonló módszert alkalmazva már felmérték az echolokációval érzékelhető mintázatok hatását az ivási viselkedés csökkentésére, jelen kutatásunk a vizuálisan érzékelhető mintázatok hatására fókuszál.

A kísérleteket az ELTE Füvészkertben végeztük el 2025 és 2026 nyarán, összesen 21 mintavételi estén. Egy tó felszínére helyeztünk ki 2x1 méter nagyságú fekete lemezeket. Három különböző stimulust vizsgáltunk, mintavételi esték között váltogattuk a kezeléseket: sima fekete lemez (n=8), lemez 15 mm széles fekete sávokkal (n=6), lemez 15 mm széles fehér sávokkal (n=7). A sima fekete lemez kontrollként szolgál, ugyanis erről már korábbi kísérletek során ismert, hogy inni próbálnak a denevérek. A fekete és fehér sávos lemezekre a mintázatot szigetelőszalag segítségével ragasztottuk fel a lemezekre négyzetháló alakzatban. Mivel a szigetelőszalagok kiemelkednek a lemez felszínéről, a fekete sávos lemez echolokációval érzékelhető, ezért ez egy második kontrollként szolgál. A vizuálisan is érzékelhető fehér sávok hatását ehhez a két kontrollhoz viszonyítjuk.

Két éjjellátó kamerát használtunk a kísérletek felvételére, a lemezeket infralámpával világítottuk meg. Az 1 órás mintavételi esték során a videófelvételek mellett Audiomoth eszköz segítségével hangfelvételt készítettünk az elhaladó denevérekről, melynek adatai alapján következtetünk a kísérletben szereplő denevérfajokra. A felvételeken leggyakrabban előforduló denevérfaj a fehérszélű törpedenevér.

A kísérletek során készült videófelvételekről utólagosan elemeztük ki a denevérek viselkedését. Ez alapján meghatároztuk az ivási viselkedés arányát az elhaladó denevérekhez képest. Az eredményeink alapján az ivás relatív gyakorisága a „sima fekete lemez” stimulus esetében volt a legmagasabb, melytől szignifikáns eltérést mutatott a „fehér sávos” stimulus. A fehér sávok ezen eredmények alapján csökkentik a denevérek ivási viselkedésének gyakoriságát, ez alapján a denevérek látásának is szerepe van a vízfelületek felismerésében. Eredményeink hozzájárulnak a napelemek tervezéséhez, hatékonyabb hatáscsökkentő módszerek fejlesztéséhez.