Szekciók

Az antimikrobiális rezisztencia a fertőző betegségek kezelésének egyik legfontosabb állategészségügyi és közegészségügyi kihívása. A víziszárnyas-ágazatban előforduló klinikai eredetű bakteriális fertőzések vizsgálata ezért kiemelt jelentőségű, különösen az Escherichia coli és a Salmonella esetében. Jelen dolgozat célja a magyarországi víziszárnyas-ágazat klinikai eseteiből izolált baktériumtörzsek antimikrobiális rezisztenciahelyzetének felmérése volt, különös tekintettel e két domináns baktériumfajra.

A vizsgálatba 2025 és 2026 között magyarországi víziszárnyas-állományok klinikai eseteiből származó izolátumait vontunk be. A fajazonosítás MALDI–TOF módszerrel történt, az antimikrobiális érzékenység fenotípusos vizsgálatát pedig leves mikrodilúciós módszerrel, a minimális gátló koncentrációk (MIC) meghatározásával végeztük. Az eredményeket Clinical and Laboratory Standards Institute (CLSI)-, illetve European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST)-alapú interpretáció szerint értékeltük, és meghatároztuk a MIC₅₀, MIC₉₀, valamint a multirezisztens (MDR) fenotípusok előfordulását is.

Az elemzésbe összesen 38 izolátum került be, ezek közül 28 E. coli és 10 Salmonella volt. Az E. coli populációban a legkedvezőtlenebb érzékenységi profil az amoxicillin, a potenciált szulfonamid és az enrofloxacin esetében volt megfigyelhető, emellett florfenikol és spektinomicin esetén is számottevő rezisztencia mutatkozott. A legkedvezőbb aktivitást a ceftriaxon, a kolisztin és az imipenem mutatta. Az MDR-fenotípus az E. coli izolátumok 53,6%-ában volt jelen. Ezzel szemben a Salmonella izolátumok összességében kedvezőbb érzékenységi képet mutattak; a legmagasabb rezisztenciaarány amoxicillin és potenciált szulfonamid esetében volt megfigyelhető, míg ceftriaxonra, kolisztinre és neomicinre minden izolátum érzékenynek bizonyult. A Salmonella csoportban az MDR-arány 20,0% volt, kiterjedt gyógyszerrezisztens (XDR)- és pánrezisztens (PDR)-fenotípus pedig egyik baktériumfajban sem volt azonosítható.

Eredményeink alapján a magyarországi víziszárnyas-ágazat klinikai izolátumaiban az antimikrobiális rezisztencia továbbra is releváns probléma. A jelen mintában az E. coli izolátumok leíró jelleggel nagyobb rezisztenciaterhelést mutattak, mint a Salmonella izolátumok, azonban a hatóanyagonkénti fajok közötti különbségek az FDR-korrekció után nem voltak statisztikailag szignifikánsak. Az adatok alátámasztják a célzott bakteriológiai és fenotípusos érzékenységvizsgálatok, valamint a rendszeres rezisztencia-monitorozás szükségességét a víziszárnyas-ágazatban.