Szekciók

Napjainkban az egyre növekvő fogyasztási igényekkel szembenéző sertéságazat számára kulcsfontosságú az oxidatív stresszel és gyulladásos folyamatokkal járó betegségek visszaszorítása és a termelőképesség maximalizálása. A One Health nézetet és az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemmel kapcsolatos irányelveket követve törekedni kell az antibiotikum-felhasználás csökkentésére is, ennek hatékony eszköze lehet a különböző pozitív hatású takarmánykiegészítők, például flavonoidok használata. A kutatásunkban szereplő kvercetin egy régóta vizsgált, könnyen elérhető flavonoid, melynek antioxidáns és immunmoduláns hatásai jól dokumentáltak mind humán téren, mind különböző állatfajok kapcsán végzett kutatások esetében is. A kvercetin sertés fehérvérsejtekre gyakorolt hatásairól azonban csak csekély mértékű információ áll rendelkezésünkre.

Kutatásunk első lépéseként sertés perifériás vérből izolált mononukleáris fehérvérsejteket (PBMC) kezeltünk Gram-pozitív bakteriális (Staphylococcus aureus) eredetű lipoteikolsavval (LTA), illetve kétféle növényi lektinnel (konkanavalin A, ConA; fitohemagglutinin, PHA), ennek célja az oxidatív stressz és a gyulladás (IL-6 és IL-8 termelés) előidézése volt. Ezután a sejteket kvercetinnel kezelve azt vizsgáltuk, hogy a kvercetin képes-e az előbb említett káros jelenségeket csökkentve antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatást kiváltani. A biztonságosan alkalmazható különböző kezelési koncentrációkat és időtartamokat (24, illetve 48 órás kezelés) előzetesen a metabolikus aktivitás mérésével (CCK-8 és LDH módszer) határoztuk meg. Az intracelluláris reaktív oxigén származékok (ROS) mennyiségét DCFH-DA módszerrel, a gyulladásos markerek (IL-6 és IL-8) szintjét pedig ELISA módszerrel határoztuk meg.

Az oxidatív stressz vizsgálata során mind az LTA, mind pedig a ConA és a PHA szignifikáns ROS növekedést eredményezett. A kvercetinnel történő kombinációs kezelés szinte minden esetben csökkentette a ROS szintjét, ami a kvercetin jól dokumentált antioxidáns hatását mutatja. Ezzel ellentétben sem az LTA, sem a lektinek nem váltottak ki konzisztens IL-6 és IL-8 termelést a sejtekből (kivéve a 48 órás ConA és PHA kezelés hatására megnövekedett IL-6 termelést). A kvercetinnel való kombinációs kezelés esetén sem tapasztaltuk a vizsgált interleukin-szintek jelentős változását.

A kapott eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy mivel a sertés PBMC sejtekben többféle stimulus segítségével is ki tudtunk váltani ROS termelést, ez a fajspecifikus in vitro modell alkalmas lehet az oxidatív stressz megbízható vizsgálatára, valamint az alternatív hatóanyagok, mint például a kvercetin antioxidáns hatásának kimutatására. További kutatások szükségesek a PBMC sejtek citokin-termelésével, valamint a kvercetin immunmoduláns hatásával kapcsolatban (egyéb fontos immunológiai markerek, mint például az IL-10 és TNF-α termelés mérése).