Szekciók

A Tritrichomonas foetus okozta fertőzés szarvasmarhában elsősorban a természetes fedeztetést alkalmazó állományokban előforduló reprodukciós betegség. A fertőzött bikák tartós, többnyire tünetmentes hordozók lehetnek, míg a nőivarú állatokban korai embrionális elhalás, visszaivarzás, meddőség és vetélés jelentkezhet. A terápiás lehetőségeket korlátozza, hogy az in vitro hatékony 5-nitroimidazolok élelmiszertermelő állatokban nem alkalmazhatók. Vizsgálatunk célja öt repozicionálható protonpumpagátló – pantoprazol, omeprazol, ezomeprazol, lanzoprazol és rabeprazol – in vitro aktivitásának összehasonlítása volt szarvasmarha eredetű T. foetus ATCC 30232 referenciatörzsön.

A törzset hőinaktivált lószérummal kiegészített tápközegben (37 °C-on és 5% CO₂) tenyésztettük. A hatóanyagokat 4000–1,953 µg/ml közötti kettes alapú koncentrációsorban, 24 órás expozíció mellett vizsgáltuk. A mozgó trofozoitákat Bürker-kamrával, hígításonként öt nagy négyzet alapján számoltuk. Az etanolban oldott hatóanyagok esetében koncentrációhoz illesztett oldószerkontrollokat alkalmaztunk. A koncentráció és a motilis trofozoiták száma közötti összefüggéseket Spearman-rangkorrelációval elemeztük.

A legkisebb koncentráció, amely mellett 24 óra elteltével már nem volt mozgó trofozoita, lanzoprazol esetében 31,25 µg/ml, omeprazol esetében 250 µg/ml, míg pantoprazol, ezomeprazol és rabeprazol esetében 500 µg/ml volt. A pantoprazol két külön kísérleti futtatásban azonos küszöbértéket mutatott, a normalizált koncentráció-válasz profilok között erős korrelációval (ρ=0,801; p=0,0017). Mind az öt protonpumpagátló esetében szignifikáns koncentrációfüggő összefüggés volt kimutatható a Benjamini–Hochberg-korrekciót követően (q≤0,0104). A lanzoprazol 15,625 µg/ml koncentrációban 94,1%-os, 7,8125 µg/ml koncentrációban 76,2%-os oldószer-korrigált gátlást eredményezett, míg az omeprazol 250 µg/ml koncentrációnál megfigyelt teljes gátló hatása szintén egyértelműen elkülönült az etanol önálló hatásától.

A vizsgált szarvasmarha eredetű T. foetus törzs érzékenységi mintázata jelentősen eltért a T. gallinae esetében korábban közölt eredményektől. A lanzoprazol hatékonysága 128-szor, a rabeprazolé négyszer, a pantoprazolé és az ezomeprazolé kétszer jobb volt, míg az omeprazolé változatlan maradt. Az eltérések faj- és törzsfüggő gyógyszerérzékenység lehetőségét vetik fel. Eredményeink alapján a lanzoprazol, az omeprazol és a pantoprazol a legígéretesebb hatóanyag-jelöltek; az eredmények megerősítéséhez azonban több izolátumon, független biológiai ismétlésekkel, visszatenyésztési és metabolikus letképességi vizsgálatokkal végzett további kísérletek szükségesek.