Szekciók

Az antimikrobiális rezisztencia (AMR) terjedése napjaink egyik legjelentősebb globális veszélye, az antibiotikumok túlzott vagy felelőtlen használata miatt. A sertéságazat kiemelten fontos szerepet játszik az AMR terjedésében, hiszen a nagy állatlétszám és a termelés maximalizálása jelentősen megnövelik az antibiotikumokkal történő kezelések számát. Az antimikrobiális szerek csökkenő hatékonysága az állatorvosi ellátáson túl a közegészségügyre és az élelmiszerbiztonságra is hatással van, így egyre nagyobb figyelem irányul a multirezisztens kórokozók elterjedésének mérséklésére és az antibiotikum-kezelések alternatív lehetőségeinek felderítésére. Ennek jó példája az antimikrobiális peptidek (AMP-k) hatásának vizsgálata, melyek képesek a veleszületett immunitás szabályozására, így új lehetőségeket kínálnak a kórokozók elleni védekezésben.

Kutatásunk célja az AMP-k gyulladáscsökkentő és immunmoduláló tulajdonságainak megismerése, valamint a fertőzések kórlefolyásában betöltött szerepük megértése. A kísérletünk során egy sertés vékonybeléből izolált AMP, a PR-39 immunmoduláló hatásait és az oxidatív folyamatokban betöltött szerepét tanulmányoztuk. Vizsgálatainkat sertés máj eredetű primer kokultúrán végeztük, mivel a máj kulcsfontosságú szerepet játszik a szisztémás gyulladásos folyamatok összehangolásában. A sertés májsejtekből és nem-parenchimális sejtekből készített tenyészetek PR-39-kezelését fiziológiás, illetve lipopoliszacharid (LPS) által kiváltott gyulladásos körülmények között végeztük: PR-39 (1, 5 és 10 µmol/l), LPS (30 µg/ml), vagy ezek kombinációival. A sejtek metabolikus aktivitását Cell Counting Kit-8 segítségével mértük, a redox homeosztázis nyomonkövetésére az extracelluláris (EC) hidrogén-peroxid koncentrációját határoztuk meg. A lipidperoxidáció mértékét sertésspecifikus szendvics ELISA készlet segítségével, az EC malondialdehid (MDA) koncentrációjának meghatározásával követtük nyomon. A gyulladás folyamatát az interleukin (IL)-1ß, IL-6, IL-12, interferon-γ (IFN-γ) és tumor nekrózis faktor-α (TNF-α) szintjének Luminex xMAP technológiával történő meghatározásával jellemeztük.

Az LPS önmagában alkalmazva kifejezett citokin-választ váltott ki, miközben a redoxparaméterek értékeiben nem okozott mérhető változást. A PR-39 csökkentette az IL-1ß és az IL-12 felszabadulását, továbbá mérsékelte az LPS által kiváltott IL-1ß- és IFN-γ-csúcsot, így redukálva a gyulladásos választ, továbbá csökkentette az EC hidrogén-peroxid felszabadulását, ugyanakkor magasabb koncentrációk mellett fokozta a lipidperoxidációt. Kísérletünk eredményei alátámasztják a PR-39 immunmoduláló tulajdonságain alapuló potenciális alkalmazhatóságát a sertés-egészségügyben, valamint rámutatnak arra, hogy a PR-39 ideális jelöltje lehet az AMR megfékezésének céljából végzett kutatásoknak. Természetesen in vitro kísérletünket még számos in vivo vizsgálat kell, hogy kövesse a leghatásosabban alkalmazható AMP, az optimális kezelési idő és koncentráció kiválasztása érdekében.