Szekciók

A tágremese bal felső (LDD) és jobb felső (RDD) felső helyzetváltozása a lovak kólikás megbetegedéseinek gyakori, jó prognózisú, de kezelési szempontból (konzervatív vagy sebészi) máig döntési nehézséget okozó kórformája. Jelen retrospektív vizsgálat célja az Állatorvostudományi Egyetem Lógyógyászati Klinikáján 2024 és 2026 között kezelt LDD és RDD esetek előfordulási gyakoriságának, vizsgálati adatainak és kezelési kimenetelének elemzése és összehasonlítása volt. A vizsgált időszakban kólikás panasszal felvett 440 ló közül 84 eset felelt meg a bevonási kritériumoknak, melyek a tágremese bal felső vagy jobb felső helyzetváltozása, továbbá a kórlefolyás és kezelés részletes dokumentációja voltak. Az adatokat leíró statisztikával, khi-négyzet/Fisher-próbával, Mann–Whitney U-próbával és bináris logisztikus regresszióval elemeztem. Erre a célra a jamovi szoftvert (2.7-es verzió), az R statisztikai programnyelv (4.5-ös verzió) hátterére épülő felületet alkalmaztamEredmények: Az ultrahangvizsgálat a bal felső helyzetváltozást szignifikánsan megbízhatóbban igazolta, mint a jobb felső helyzetváltozást (82,9% vs. 30,0%; p<0,001), míg a rektális vizsgálat mindkét típusnál egyformán magas (>94%) diagnosztikus hatékonyságot mutatott. A tünetek súlyossága erősen meghatározta a kezelés módját: enyhe tünetek esetén főleg konzervatív (92,6%), súlyos tünetek esetén túlnyomórészt sebészi (66,7%) ellátás történt (p<0,001). A sebészileg kezelt lovak kórházi tartózkodása szignifikánsan hosszabbnak bizonyult a konzervatív módon kezelt egyedekénél (medián 9,0 vs. 3,5 nap; p<0,001). Univariábilis logisztikus regresszió alapján a hasűri folyadék laktátszintje szignifikáns prognosztikai tényezőnek bizonyult a túlélésre nézve (OR=0,40; p=0,035). A tágremese bal felső helyzetváltozása kapcsán a konzervatív kezelés gyakrabban vezetett eredményre (72,5%), mint jobb felső helyzetváltozás esetén (60%). A konzervatív kezelési mód eredményeként a betegek 94,5%-a, míg a sebészi kezelés esetében 72% élt túl. Ez az arány összefüggésben állhat azzal a ténnyel, hogy műtéti beavatkozásra a rosszabb állapotú esetek kerültek. Eredményeink alátámasztják, hogy a súlyosabb klinikai kép és a sebészi beavatkozás szükségessége rosszabb kimenetellel társulhat, ami hangsúlyozza a korai felismerés és a megfelelő kezelési döntés jelentőségét LDD és RDD gyanúja esetén.