Szekciók

Az antimikrobiális rezisztencia (AMR) napjaink egyik legsúlyosabb egészségügyi kihívása, melyben az ipari állattartás nagy szerepet játszik. Az intenzív állattartás során alkalmazott antibiotikumok erős szelekciós nyomást gyakorolnak a baktériumokra, mely az adott szerrel szemben rezisztens törzsek elterjedéséhez vezet, így a One Health (Egy egészség) keretrendszer alapján közvetlen közegészségügyi kockázatot is jelent. A kutatás célja az észak-alföldi régió nagy létszámú sertéstelepeiről izolált E.coli törzsek antimikrobiális szerekkel szembeni érzékenységének átfogó, kvantitatív értékelése volt, mely rezisztenciaprofilok, multirezisztencia mintázatok (MDR), valamint a rezisztencia korcsoportok közötti megoszlása és epidemiológiai összefüggése vizsgálatával egy átfogóbb képet ad a probléma megértéséhez.A laboratóriumi munka során 3 észak-alföldi sertéstelepről származó, összesen 151 E.coli izolátumot vizsgáltunk meg, melyek napos, illetve 4, 5, 6 hetes korú állatokból származtak. Az antimikrobiális érzékenységet standard leveshígításos eljárással határoztuk meg a minimális gátló koncentrációk (MIC) mérésével. A rezisztenciaarányokat hatóanyagonként és korcsoportonként számoltuk. Az adatok értékeléséhez hálózati elemzést, hierarchikus klaszterezést, valamint Jaccard-távolságon alapuló főkoordináta analízist (PCoA) alkalmaztunk, a téves eredményeket Bemnjamini-Hochberg korrekcióval kontrolláltuk. A legmagasabb rezisztenciaarányt az amoxicillinnel (78,8%), a potenciált szulfonamiddal (50,3%), a neomicinnel (45,7%) és a gentamicinnel (39,1%) szemben mértük. A vizsgált törzsek 62,9%-a felelt meg az MDR kritériumnak. Cefotaxim és cefotaxim-klavulánsav MIC értékek összevetésével az izolátumok 26,5%-a mutatott kiterjedt spektrumú ß-laktamáz (ESBL) termelésére gyanús fenotípust. Több hatóanyag esetében szignifikáns különbséget azonosítottunk az egyes korcsoportok közt.

Összességében elmondható, hogy a sertéstelepi E.coli populációk jelentős fenotípusos rezisztenciaterhelést mutatnak, és gyakori esetükben a multirezisztencia, így megerősítve, hogy a sertéságazat kulcsszerepet játszik az antimikrobiális rezisztencia globális ökológiájában. A korcsoport-specifikus különbségek arra utalnak, hogy az intervenciók legkritikusabb pontja a korai életkor, és a helyzet kezeléséhez integrált, One Health szemléletű monitoring, valamint járványvédelmi intézkedések fejlesztése szükséges.